Tévúton?

http://jagosistvan.blogspot.com/2012/04/jagos-istvan-robert-amikor-koccan.html

Égsz!

Szóra se méltatom zihálásod.

Magad köré te raktál nagy tüzet.

Még most is mikor égeti húsod,

szemed halált köpve, felém üzen.

Látom a kínt, amely visszaszállt rád.

Látom: bőrödön fénylő hólyagok.

Segíthetnék is ha hagynád, ám a

lángnyelvek közül csupán egy vagyok.

2012. április 25.

szerda  16:07

http://jagosistvan.blogspot.com/2012/04/jagos-istvan-robert-egsz.html 

Üzenem

Üzenem, hogy emberből vagyok.

Néha én is be-begorombulok.

Úgy ahogy te is, mikor tele a pohár

 (és) elmenekülnék mindegy hogy hová.

A pokolban, (a) mennyben egyaránt.

Megtalálom az igaz „egyhazát”.

Megtalálom poros tükörképeim.

Isten is már csak fáradtan legyint.

Üzenem, hogy emberből vagyok.

Olykor-olykor még én is sírhatok.

Mikor megkérdezed – kösz és jól vagyok.

Ám ha lehet, most ne basztassatok.

2012. április 2.

hétfő  18:58

Gőzölgő teára vágytam

Gőzölgő teára vágytam - szívet melengetőt.

Ajkad jeget tett bele, te őrült szerethető.

Lefagyott mosolyom és lassul kicsi szívem is.

Egykor ki féltőn felemelt, ma gyilkos mélybe visz.

Szép madarakat festettél.  Csőrükben álmaim

darabokra estek szét, mint a Szó . Szárnya nincs

csak éle a nyakamnak kifent késnek kezedben.

Összegyűrtél, kidobtál - már nincs szemét zsebedben.

(eSzBének ajánlva...) 

2012. március 12.

hétfő  20:19

Halál úrhoz

Ó, hányszor kopogtál be hozzám,

te nagyszerű Halál

s vártad, hogy majd lenyomom

börtönöm kilincsét.

Tudd meg, én úr vagyok,

a gőgös majom-poéta,

ki uralja létét, mint Isten

a mindenségét.

Nincs oly hatalom, mely rabláncra

fűzné ösztönlényemet,

csakis önnönmagam kovácsolta

lélek-béklyó, de önkényemet

fel nem adom, még érted sem.

Vigyél erőszakkal, ha kellek,

vedd el levegőm,

törd szét csontjaim,

vágj eret rajtam,

légy rák, mely elevenen felfal –

mindezt megteheted,

de emelt főm csak a végén fog bicsaklani,

mikor bábként játszol vele

Istenem előtt.

2012. február 1.

szerda  20:58