Limmike blogja

- Na végre, itt vagy!
- Úgy döntöttem, leküldöm a fiamat.
- A szentatya beszélt rá?
- A fiam testőr.
- Értem én, az én testemet védi, de neked fogalmad sincs a földi élet értékeiről. Testőröket gazdag emberek alkalmaznak merénylők ellen.
- Tudom. Mindenki Vagyok.
- A merénylők is?
- Vagyok.
- Mintha gombfocival játszanál egymagad. Mintha mindegy lenne, hogy a jók vagy a rosszak győznek. Mit szól ehhez a Sátán? Hiszen neki nem hagysz teret.
- Az csak egy kígyó. Bármikor eltaposhatom.
- A pokolban is te vagy az Úr?
- Itt a földön Vagyok miképpen.
- Tudtam! Mindig is tudtam, hogy ez a pokol!
- De maradjon kettőnk közt.
- Bízhatsz bennem. Pofám lapos… de a fiadat még ne küld le.
- Miért?
- Nem szívesen beszélek erről…. Láttam egy képét a fészbukon. Szétszednék a nők. Főleg ha testőr. De van egy ötletem! Ne adj neki pénzt, amilyen nyeszlett, úgy sem fog jól keresni. Elég lesz rajta egy póló, farmer… ilyesmi. Meg egy ócska bicó.
- Rendben. Lennél az első apostola?
- Én? Halász kell neki. Nem?
- Fogtál már halat?
- Soha életemben.
- Hm… akkor kénytelen leszek csalni. Várd a kikötőben. Onnan ismered meg, hogy a horgodra akaszt egy tükörpontyot.

- Vagyok.
- A bőralávarrással kapcsolatban eszembe jutott a kedvenc viccem. Elmondjam?
- Mondd, de gyorsan mert beszélnem kell még a pápával is.
- Kedvenc rajzfilmem Gusztávtól. Ötös találata lett az ötös lottón, akkor még csak az volt, ez nagyon régi, láttad a tévében?
- Nem nézek tévét. Az ördög találmánya.
- Akkor elmondom. Szóval a sok papírpénzt bevarratta a bőre alá, aztán megállt egy hentesüzlet előtt, folyott a nyála, mert éhes volt, de nem akarta egy szalámi miatt kibontani a varrást. Rosszul lett, bevitték a kórházba. Ott kioperálták, ébredezett az altatásból, közben meglátogatták a rokonok és rávetették magukat az éjjeliszekrényen felhalmozott ropogós bankókra. Te miért nem véded meg a pápát?
- Miért? Őt is letámadják a rokonok?
- Nem. De ha vigyáznál rá, úgy mint rám, akkor nem kellene páncélozott autóval közlekednie.

- Itt vagy még?
- Vagyok.
- Ha nem látod a testeket, akkor nem is fontos. Érdekel egyáltalán..?
- Nem. De mesélj
- Hát én azt mondom, a férfi hóna alja legyen szőrös - amilyennek teremtetted, hogy belefurakodjak az arcommal ha közelebb akarok kerülni a lelkéhez. Mondtam már, hogy műanyagot ültetnek bőr alá most már egyre több helyre? Tudod, olyan ez, mint amikor világűrbe lőtték a Lajka kutyát. A hordozóeszköz egy vagyonba került, de az utast feláldozták.
- Tudom. Lajka Fifivel szokott labdázni. Éjjel álmot bocsátottam rád.
- Nem voltál valami nagylelkű. Rendelkezésemre bocsáthattál volna jobb álmot is.
- Gondoltam, megmutatom neked bicózás közben.
- Aztán miből gondolod, hogy engem az a része érdekel... különben is csak hátulról láttam, amint távolodik.
- És mi volt rajta? Farmer?
- Miért érdekel ez téged? ...ja! Nem látod rajtunk a ruhát. Nem farmer. Álmomban bicósgatyának gondoltam, de most hogy rákérdeztél, egészen biztos vagyok benne, cicanadrágban volt...

- Vagyok.
- Mi van rajtad? Csak hogy elképzeljelek..
- Mindig meztelen vagyok.
- Az nem lehet. A múltkor megvarrtam a zakódat.
- Csak a fantáziádban léteztem abban a formában. Egyébként mi az a zakó?
- Hát egy...kabátféle..te mindent látsz…
- Mindent amit teremtettem.
- Ezeket pedig mi teremtjük elő magunknak és felvesszük a testünkre.
- Mint Éváék a fügefalevelet.
- Dehogy! Az bikini! Bugyi, melltartó. Azokra különböző rétegek kerülnek, egyrészt a hideg ellen, másrészt az illendő megjelenés érdekében, hisz egymás előtt nem járhatunk meztelenül!
- Értem. A fiam is fehér hálóingben járt-kelt a földön.
- A fiad ruháját nagyon kevesen vennék fel utcára. Sokat fejlődött azóta a textilipar és a férfiak nadrágot hordanak. Farmert például, amiben jól látszik a formás seg…fenekük.
- Ma már az sem mindegy nektek?
- Én nem szoktam nézni! Csak általánosságban beszélek, hogy leképezzem neked a civilizáció rohamos lépteit. Az emberek ritkán elégedettek a testtel amit rájuk teremtettél.
- Miért?
- Mert egymásnak akarnak tetszeni.
- A test egy hordozóeszköz. Azért adtam nektek, hogy tapasztalásra kényszerítsem a lelkeket, és hogy általa sokasodjatok
- Én tudom. De neked mindegy lenne hogy szamárháton vagy mercédesszel közlekedsz?
- E kettő közül csak az állatot ismerem. A fiam meg volt vele elégedve.
- De Istenem! Azóta eltelt kétezer év! Ismered a pápát?
- Hogyne ismerném. Földi helytartóm... egyik.
- Na látod! Beszélgethetnél vele ezekről…

-    Miért teremtettél az embereknek anyagi világot?
-    Az út miatt.
-    Jól van, azt tudom, hogy tapasztalni, de mire jó az neked?
-    Bennetek Vagyok.
-    Akkor sokat szenvedhetsz…
-    Miképpen a földön, úgy a mennyben is.
-    Mit gondolsz a szerelemről?
-    Duplázva felez.
-    Ezt nem értem.
-    Egymástól tanulás.
-    Ja! Mintha puskáznánk a vizsgán…. vagy nem?
-    Nem. Ha szereted, megtanulod. Örömöd leled benne.
-    És miért olyan nehéz megtalálni?
-    Mert féltek.
-    Mitől félünk? Épp ellenkezőleg!
-    Az időtől.
-    Igen, mert öregíti a testünket, és ráadásul még meg is halunk.
-    Idő nélkül nem tudlak mozgásra késztetni.
-    Tudod, én már elfáradtam.
-    Mindent tudok. Nem fáradtál el, csak megálltál bámészkodni.
-    Mert beszélgetek az erre haladókkal… halandókkal is. De ha megállok, miért nem áll meg az idő is?
-    Ez most tényleg fontos neked?
-    Már hogy a fenébe ne! Nézd meg milyen öreg Vagyok!
-    Látom. Nevemet szádra hiába ne vedd!
-