Limmike blogja

windowsomból évek óta
kín tornázom szól a nóta
ímélboxom üres fazék
kihűlt parázs roppant faék
bíz én vagyok az a légy ott
képernyődön röpke légyott
virtuális hegyi túra
kezem hajad vakondtúrja
kendermagos ujjlenyomat
lájkolnád a profilomat
ott a szívem, fortyog, nesze!
kurzorodat döfködd bele!
vérem bugyog ó te barbár
linkembe jah belenyalnál!
süllyedjen e börtönsziget
lemondom a jupiszimet

csak állt ott a túloldalon
a forgalom részévé vált
mint villogó sárga a percnek
vállán csorbaszárnyú lepkék
vallottak ártatlan bűnöket
hímport kavart köztük a szél
az égen parókás ítészek
hivatalból kalapáltak csendet
rend lett.
jelek és betűk zuhogtak
a teremtés kétdimenziós csatornáján
kegyetlen offenzívát indítván ezzel
lelkem evolúciós harcterén

elkéstem
bár magam elé tartott tenyerem
ragyogó fénye elvakította
az ellenség tüzéreit
a szárnyas törpék feromonjait
nem sikerült hatástalanítanom
csak állt ott a túloldalon
amikor az utolsó másodperc
váratlanul lesújtván elkaszálta
a megtört szalmaszálat
amit az út közepére
materializált évekig edzett
acélnál is erősebb hitem

szavak nélkül mint egy néma
kurtizán az utcasarkon
nyakamban egy szakadt véna
palaszürke tábla arcom
hátam mögött kocsma éle
előttem van észak várok
lassított egy mondat vége
visszarántják acélpántok
hosszú sor áll sorompónál
kenyerekbe kovászt mérnek
ablakokból mint a lónyál
csordogálnak homályfények…
……………………………….