Ördögszirt

Lihtnael•  2012. február 3. 19:24

Holtsápadtra válva, mint a templom este,
Sírt az ég, ordított fájdalmában, látva:
Fenn az Ördögszirten állt egy ifjú árva;
Vagy halált hozott, vagy a halált kereste.

A vészjósló szirten bősz királyként állva,
Mi fejében forgott feketére festve,
Dühös égi szellem és titáni beste
Mind összesereglett egyetlen szavára.

Míg agóniáját felszínre dobálta
Mély, erős szavakban, tombolt mágiája
S népeket tiport el bosszúszomjas ökle.

Majd mikor a kínok csendesültek s éppen
Látta egy utolsó villámnak fényében:
Nem maradt, mi égjen, akkor ugrott csak le.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

cseszlovak2013. január 16. 13:23

jó ez a kritikus csevegés! :)
plusz egy olyan szöveg kapcsán és körül, amiről lehet beszélni.
a fiúk előttem már mindent elmondtak, amit én is éreztem/gondoltam, de két apróságot teszek még hozzá(juk):
1) a mai olvasók, versekkel bővebben foglalkozók, maguk is verselők sok esetben például a dokk.hu-n is formálódnak. ott igen is az a verseszmény, hogy az ember lett légyen akármennyire rím- és formakész, ne patetizáljon, ne művészieskedjen, csak a forma kedvéért ne pakoljon véletlenszerűen jól hangzó, hangulatfestő szavakat a szövegeibe! vagy pakoljon, de jól egyeztessen: értelme legyen annak, amit csinál. akár a szintagmák szintjén is! (pl. biztos vagyok benne, hogy Fügemámor hallott más a bosszúszomjas szóról, de még sosem hallott az értelmetlen és reálisan értelmezhetetlen bosszúszomjas ökölről, amelyik ráadásul népeket eltiporni is képes...)
2) ha ez nálad alapállapot és koncepció, hogy a forma és a forma járulékos elemei a legfontosabbak, akkor ennél sokkal bátrabban vállald fel, hogy te valójában szatírákat, paródiákat készítesz! és akkor máris működni fognak a dolgok a kritikus olvasóknál is!
:)

mat-star2013. január 11. 20:02

Félre ne érts. Nekem nincs problem! Éppen hogy zöld utat adtam magamban ennek a dolognak. Azt hozzátettem, hogy ez a stílus nehezen tehető közkeletűvé, mivel azonnal frázisként fogják belőni. A kort, meg mint mondtam, Nálad az olvasottsági szinten nem lehet felróni, hiszen az szerintem néhol éppen túlzás:)
A baj az, hogy szerintem a modernig nem jutottál el, mert még tele van a gyomrod az előétellel.
Ajánlom Neked a cut-upot kipróbálásra! Bár én sem ismerem olyan hú de mélyen, de szerintem Neked bejönne. Bár ahhoz mind a formán, mind a tartalmon túl kell lépni szerintem. Ha meg már próbáltad, akkor bocs a szócséplésért:)

Lihtnael2013. január 10. 15:51

Na,ez egyre érdekesebb...
Ha azt nézem,hogy évekkel ezelőtt miből indultam ki(konkrétan a ''bábeli nyelv'' leszintetizálása -nem nevet,együttérez! :D - ami az én olvasatomban a nyelvi tökélyt jelenti)akkor persze hogy van még bőven hova fejlődnöm.Korokkal nem szívesen dobálóznék,mert ilyen alapon mindig az idősebbnek van igaza.De az hogy még viszonylag gyerekcipőben járok,egyben azt is jelenti,hogy nem munkálhatom ki amit csinálok?Na jó,az eladhatóság,de ezért van a marketinges(itt a szerző :D)aki egyengeti addig amíg el nem éri azt a szintet hogy önmagát adja el.
Érthetőség:mint mondtam,eddig engem nem nagyon sikerült félreértelmezni(kivéve néhány verset ahol szándékosan irányítom tévútra az olvasót,pl. Máglya),nektek sem sikerült.Akkor mi a probléma?Nem azt mondom hogy megfejthetetlen vagyok,csak némi szellemi erőfeszítés kell ide.
Ergo,ugyanúgy ''küzdök'' a saját célomért,csak én nem tárok minden széljegyzetet közszemlére(ezért a lassúságom).Emellett pedig én annyira nem adok a ''közönség'' véleményére(nem azt mondom hogy nem érdekel,csak nem nyom annyit a latban).

mat-star2013. január 8. 18:37

Nem voltál itt a Szah-időszakban. Bár azt hiszem, az csak egy átmeneti kor volt a dicső birodalom történetében:)
Értem az indítékot, a hozzáértést sem kérdőjelezem meg.... így izgalmas kérdés, hogy lehet a túlcsiszolt csiszolatlan...az alapkoncepcióval nincs bajom, csak annyi, hogy eladhatatlan, plusz a mai értelemben már inkább művészkedésnek számít, mint művészinek...azt hiszem Nálad ezt nem írhatom annak a rovására, hogy túl fiatal vagy, és túl keveset olvastál még...sőt, talán inkább ez is problem....belekóstoltál valamibe, majd mindmegetted, így az előételekhez igazán értesz, de egy gurmé kajáláskor az még bőven az eleje...vagy csak ez kiforrt stílus már 20 évesen, és én nagy szavakkal dobálózom...talán mindegy is. Viszont szerintem egy vers nem működik, ha csak egy olyan világban írod, amihez csak Neked van kulcsod...vagyiis, ha ott csinálsz rejtélyt, ami másnak már unalmas, az Téged szórakoztathat, de másnak még mindig unalmas lehet...mint az én tanka/haiku versem, amit írtam. Mikor megjelent, kb 5en vonták vissza a figyelésemet, ami egy kb 20 fős madárlesen eléggé szép demoralizálásnak tűnik. Nekem igazából ezen a portálon, kb 3 versem van, amit szeretek, viszont az a három sem tökéletes, de én vagyok(persze a magam még kiforratlan, eklektikus módján). Viszont, az én célom, nem egy olyan kontextus kiépítése, amiben jut hely az én kicsi monológomnak is, hanem az, hogy a verseimmel egy bizonyos célt elérjek(ez még had maradjon az én titkom, viszont törekvésről és előmenetelről, meg persze beválthatatlannak tűnő álmokról van szó). Ha ezt vesszük alapul, nekem küzdenem kell, és minden áron az objektív mérce szerint javulni...persze itt inkább a jelenlegi művészvilágot uraló elvárások teljesítésére gondolok. Ha Neked nincsenek ilyen céljaid, tök feleslegesen írtam le akármelyik véleményt is, mivel akkor jó úton jársz, sőt, megérkeztél, ha a célod saját magad szórakoztatása! Ezt nem szarkasztikusan mondtam, pedig az jól szokott állni nekem, ellenben a bölcselkedő, okostojás szereptől. Mégis, az utóbbi m onológban több olyan idegen szót is leírtam, amit pár magyarral is ki tudtam volna értelmesen váltani, csak azért, hogy színleg is megfeleljek a műveltségbeli elvárásoknak. És hogy ezt miért lövöm le? Mert izgalmas kezd lenni ez a vadászat:)

Lihtnael2013. január 8. 16:29

Na,ez bár egy picit régi,de még emlékszem az eredeti koncepcióra:mi lenne akkor,ha véletlen olyasvalakit kezdünk el kínozni,aki visszaüthet(pláne az itt leírt ''mágust'',most jobb szót nem találok rá,nevezzük így)?Nos,a válasz:katasztrófa!
Elég nagy baj az,hogy megpróbáljátok beleélni magatokat az ''árva'' helyzetébe.Az egésznek a hangulata,az atmoszférája az amit én hangsúlyozok.
Most pedig valamennyire sorban próbálok magyarázni:
-ha végignéztek néhány verset,látjátok,hogy nálam alapvető dolog a műviség és a mesterkéltség.Ismerem magam,és az kezdő gondolataim mindig pocsékul sülnek el(ez nem én mondom hanem bárki aki hallja),ezért kell addig dolgoznom rajta míg el nem nyerik ezt a formát.Ergo módszeresen kiirtom magam a versből,aztán ez lesz belőle.Ezt pedig már nem ronthatja le semmi.
Hogy visszakérdezzek:miért baj az ha valami művi?Valóságban persze,kizökkent,na de én nem a valóságról beszélek.
-az írásstílus.Én a formát mindig is többre tartottam a tartalomnál.A formába nem lehet semmit belemagyarázni,a tartalom pedig elég ha csak alátámaszt,a többi megy magától.Néha persze pont ezt használom fel hogy az olvasót pofára ejtsem de ez már másik vers.Értelmezésnél viszont nagyon félre nem lehet lőni nálam.
-szokatlan kifejezések.Pusztán archaizálni szándékoztam velük,illetve a hangzás erősítése végett(ha nem lenne ilyen gyér a forgalom,pár kevert nyelvű verset is feltennék,na ott mit kezdenél...).Ettől lesz ''nagyszabású'' az egész.És az miért baj?
-a forma.A szonett nagyon kötött,ehhez kell igazodni.Ezért próbálkozok folyamatosan vele.
-ordított az ég - én ezt a kifejezést mindig a mennydörgésre használom(innen pedig már egyenesen jön hogy sírás=eső).Egyszerűen csak tetszik így leírva.
-nem hallottad még azt a kifejezést,hogy bosszúszomjas?
-templom ismét csak egyszerű díszítő elem nálam a hangzás miatt(de ez egy versből nem jön le,szóval nem is baj hogy nem értetted),ha valami jelentősége van azt sokkal jobban kidolgozom.
-folyamatosban levő igék rímeltetése - egy pár van itt,mi ebben a sok?
-realitás - nálam erről szokjál le.A lovecrafti jellegű rémmeséimnél sokkal messzebb is megyek.Tudom én úgy húzni az agyad hogy ezzel nem mész semmire(ez most kicsit durvának hangzik,na de érted mit akarok).Ez,ahogy mondtad,valóban kissé fantasybe hajik,de egy nyomorult szonettet egy könyvvel(ráadásul nem is akármilyennel) összemérni elég meredek.
Végül:azt hittem csak én bírok egyedül fikázni ezen az oldalon amíg ti meg nem jelentetek(ez most dicséret).Egy-két mondatos véleményezéseknél többet ritkán látok(talán mert relatíve lassan dolgozok,de ez most lényegtelen),szóval köszöntem :D

Lihtnael2013. január 8. 11:30

Fugemamor,mat-star

Nem tudom eddig hol a nyavalyában bújkáltatok de ez most rendkívül jólesett!Két ilyen kritikát én többre tartok 100 talpnyaló kommentnél+kiemelés :D később még reagálok rá,amire meg nem,azt vegyétek úgy,hogy elismertem.

mat-star2013. január 6. 20:04

Egyébként így visszaolvasva, lehet kötekedőnek, vagy keményen megfogalmazottnak hathat ez a kritika, ezért bocs, nem ez volt a célom, nem is piszkálni szerettelek volna, de ez lehet nem esett le, mert a jót elfelejtettem mondani. Nem a versben, de benned van kraft, és ezt a vers is mutatja. Ezért is mondom inkább nyíltan a véleményemet, mert szerintem mindenképpen érdemes alakítanod!

mat-star2013. január 6. 16:45

Nem akartam, de ha már, akkor is...:)
Ez a vers egy japán Elvis-imitátor. Megvan a szemüveg, a pomádé, a flitter, a beállás, de mégis ferde szemmel kacsint rád a love me tender közben. Szóval... szerintem van egy versideálod, valamilyen eszményképed, és magadról is megvan ugyanez, és a kettőt akarod összehozni egy kolombusztojásban, de az ideálok miatt csak héj lesz belőle. Nagy, megrendítő érzelmek, hangzatos szerkezetek, ''csakazértis'' módon monumentálissá erőszakolt képek, és semmi mögöttes. Nem hiszem el a fájdalmat, a szuicid hajlamot, de még az esőt sem igazán. Ami a legnagyobb baj, az az erőltetés. Olyan művi, izzadós a dolog, hogy már az magában kizökkent. Régen voltak már az ezernyolcszázas évek, és elég ideig tartottak, nem kell reprózni őket. Direkte olyan szavakat használsz, amivel nagyszabásúvá akarod varázsolni az egészet, és néha csak a szótagszám miatt vannak benne jelzők, amik inkább elidegenítenek a szövegtől. Ízlelgetted ezeket:Bősz, titáni beste, agónia, tiport el bosszúszomjas ökle? Szóval a vers használja az Elviszes sikkeket, de nem Elvis, csak Jagamoto Mimizaki a helyi mosoda megbecsült szerelője, aki imádja a miszót és a karaokét.
Szerintem állj rá a stíluskeresésre. Nézz magadba, és dobáld le a magadra aggatott eszményképeket. Te formáld a stílusodat, a múltbeliektől csak tanulj, ne másolj, mert nem a verssel, vagy a teknikával van baj szerintem konkrétan, inkább ingadozást érzek.
Ez persze csak az én tanácsom és véleményem, nem szentírás, csak a saját szemszögemből szakmázgatok. Amit Füge a végén írt a személyeskedésről, a beszélgetésről és a baráti üdvözletről, az rám is áll!:)

Fugemamor2013. január 6. 12:31

Mindig is érdekes volt számomra, hogy mitől válhat egy gondolat érdekessé, vagy hogyan lehet valamit érdekesen elmesélni. Ez a tudás kell egy jó vers megírásához, mert különben nem olvassák el. Mármint most már nagyon kell, mert az embereknek több idejük van mindenre, mint olvasni, és több idejük bármit olvasni, mint verset. Ezek az (eltöltött) idők így sokkal értékesebbek. Az olvasónak is, meg a költőknek is. Erre gondolva is kell írni.
Én is sokszor elkövetem a hibát, hogy túlhúzok egy mondatot. de nem minden mondatnak van akkora potenciálja, hogy ezt zökkenőmentesen kibírja. Az első versszak szerintem ennek a példája.
Holtsápadt az ég, mint a templom este, ami szerintem nem találó hasonlat. Van sápadtabb dolog is, mint a templom este. plusz nekem bezavar a templom. Olyan, mintha jelentenie kéne valamit, de nekem nem jelent. ..., ordított is az ég, amit nem tudok érteni, azaz érthetném ahogy akarom, de nem egyértelmű, fájdalma van az égnek ugyancsak, és látja az ég az árvát. Ez a látás sem tisztázott nekem... nem mondom magamban, hogy áhá, ahogy az ég látni szokott, persze! A vagy a halált hozott, vagy a halált kereste mondat nem rossz. Kicsit májerkedősbe hajló, de van benne potenciál. Mondjuk aztán azt mondod, hogy pusztított is, meg meg is halt aztán, amikor látta, hogy mindent elpusztított... akkor viszont a vagy-vagyolás nem indokolt.

A folyamatosban lévő igék rímeltetéséből sok szerintem, állva, látva, de csak ha igényes rímrajt akarsz a vershez.

Szóval ennek az árvának a fejében volt feketére festett dühös égi szellem és beste, ami rímeltetés miatt berakott kép-szagú, mind összesereglett a szavára, ami jó, mert a fejében van... ez szinte használható elmére utal, ami az árvát illeti.
És onnan a hegyről eltiport népeket és mindent, erős mágia-szavával. Ez nehéz. valami fullsötét kép, szuper-pusztító, de nem látom realitását, a nagyot benne. Ez ilyen... fantazi vers, de egy kicsit naésakkormivanos. Láttunk mi már óriásszemet tornyon, többezer kilóméterről embereket sütögetni a tekintetével :P
Az ökle bosszúszomjas... szerintem ez határeset. Onnan a szikláról iszik bosszút, és az ökle.

és magát is megölte. Jó.
Szóval hiányolok valami számomra is érthető célt a versből, azon kívül, hogy nagyon sötét legyen, és hogy ez az árva nagyon menő legyen.

ne haragudj, ha olyat írtam, ami esteleg rosszul eshet, de a versről beszélek, nem rólad, és nem akarlak megsérteni semmivel, csak ezt gondolom.
Hogy különbözzön a véleményünk, az nem tilos, megbeszélnünk is jó lenne, ha így van.
Baráti üdvözlettel: FS

baramara2013. január 5. 14:35

Tetszett! :)
Gratulálok!

Törölt tag2013. január 5. 14:19

Törölt hozzászólás.