Átsírnak a fák ezernyi hunyt éjszakát
még sem töri ki a gond elszabott nyakát,
csapzott sétájúak a fáradt hajnalok
mégis ordítva fölényeskedik mi volt,
nem látva, lecsapott szavával mit sem ér,
falakhoz állítva a kivégzés arca,
észre sem veszi, hogy a mosolyom gyilok,
s mikor a háta mögé oson az az ok,
amiért azt hiszi, volt miért ölnie,
lelket akaszt, de senki nem veszi észre..
mára én sem látom, a hangjának hangját,
nem értve "mosolygok" halott szavain át..
http://www.youtube.com/watch?v=S0tLKCe5ad4&feature=related
Egyéb