Lelketlen

Mit még?

minden mérettet
szörnyű tetteidben
gyomrom keser ízét
lelkembe véreztem
 
mivé lettél Mivé?
rád ragadt kényszerré
legyen elég neked
nem gyűlöllek téged
sajnálom nagyon
hogy ismerlek
 
megvetésem régen
éveidre tűztem
majd ott állsz velük szemben
önmagad "lelkében"
 
megbocsájtás forrong
nemtudom, hogy mi vagy
de ember már nem
ha felismered magad
 
önmagaddal állsz majd szemben

hiába

a nem adom oltára
megvesztegetett vétel,
tudat kitétel

kiesett hiszti
meddig a mért, miért veszte
megoldatlan nesze

menjen oda
hova saját, hona osztja
lakom az enyém,
ne porlassza

ne osszon magasról
adomány hizelgést
ne érjen ahhoz
mihez köze sincs, ért?

sajátból én,
meneküljek?
hol az, ahol
elkerülhet

nem hiába
feszít szava,
én otthonom
nem? a francba

http://www.youtube.com/watch?v=BgAY1wNbFmc&NR=1

gyermeki kikérdezés
hol voltál "ember"
mondd mire mész
ha tükröd majd sápad
s "ragyog" az énképed
észre veszed e még
lányodon a félelmet?
 
"apa én nem értlek"
nem akarok beszélni - érted?

Én már elhittem, becsuktam a kaput,
s a lakatok ereje feloldhatatlan.
Hitem terítettem rá: erős kötelék?
s az igazság szalagja ragyogott láncként?
 
Körbefordult ezredszer is
se eleje se vége ajtaján
magasabb már az égnél is
talán, talán....
 
A pokol tornácára szórtam megmaradt magam,
ne léphessen tovább,ne bánthassa akim van,
s mint védőbástya, lebegett a védelem ereje:
Mi Élni akarunk! Ne taposs bele!
 
De nincs szint, nincs kapu, mit ki ne nyitna,
nincs színt mit túl ne lépne, túl ne élne.
Egyre lejjebb, lentebb..fekszik
alja sincsen..Mit is hittem..? Hit?
 
Most ismét itt, előtte állok,
nyílt ajtószárnyak csapkodnak,felállok..
(Állok ?)
A fényt falja, hullik már a vakolat,
a felhordott alj salak hullik, a nap alatt.
 
S én két kézzel markolom a szelet,
lehajtott fejemmel, míg ő nevet,
ajkán a kéj dúdoltat gyalázatot....!
egyre csak nyúz,húz egy arcot - ott...
 
Alázva tépi, rólam az énem ruháját,
úgy de úgy szólnék, de már ennyit sem, árt,
mert árt minden néma s kimondott szó is,
csak a szív diktál igazt, s hallgat, ha űz is.
 
Számra tapasztja fekete leplét,
mellkasomra szorítja keresztjét......!
Mondd, hogy lehet, ha már nem is látok
de ellened én még, vakon is kiállok!
 
Becsukhatatlan kapu..
Mért nem fordulhatok hátra...?
mért hogy nem hagyhatom
forogjon magába...
 
Mért nem törhetem szét,
mért nincs hozzá elég,
akarat és erő,
mennyi van még - elég!
 
Mennyi utat talál? Hol van az eleje?
Hol van ki lazán, csak becsukja. Tegye! Tegye! Tegye!
Mert már nem bírhatom, az ördög lakik benne..
egyetlen egy "emberbe" hogy férhetett bele?