Lelketlen
Egyébmegválthatatlan
Megadott szavak
/erdő, sátor, cél, vállkendő, csoda, avar, palánk, korlát, beton, nyárfa/ Mily messze kerültek csodák, a vállkendős kötések és palánka kerítések mögött most nem az erdő s nem is a pálya terül, nem cél győz most sátrat bontott minden gyermekkor, avart tapos a múltlevél, csatangolhol a rég kori kertek messzibe nyúltak, korlátokon nyújtózott álomhadak, a fejjel-lefelé világ, betonra esett odaát... Nyárfasor, hol a nyárfasor, a zúgásuk nyugalma hol karol,tengert köt rám már e darab, éveket kopasztanak a szavak, beadványok erdeje hízik tűzifát, megírhatnék egy trilógiát,hangosan váltanak viták, valókat, s biztatások köde szab ódát, ma holnap teremtő éveket söpörnek félre, mért oly nehéz az igazság véremennyibe telt volna azt mondani egyszer, csak annyit viszel, mit hoztál - ember!....
semmit sem viszel tovább
legyél vele "boldog"
koporsószögnyi gombok
magadra varrod a foltod
önértéked mindig temeted a mélyre
miközben írod "szeretet és fény" -de
gyermekeid is már csak "díszek a falon"
ellopod mit nem, mit nem szégyellesz? vajon
nincs bennem gyűlölet
nincs már bennem semmi
nem akarok tudni
semmit rólad - ennyi
mi sosem volt hát azt is
zsákba, sötétre, zárolva tedd!
mivel lehet még nehezíteni hát tedd
lelked rajta, szögek a "boldogságodba"
én tudom amit nem látsz
mért maradok győztesen
ha szó nélkül is állom - látom
semmit sem viszel tovább -Nem!
számkivetett bitorló, elzárna venne napot
teret s a kertet fosztaná, maga magának tartaná,
s akié annak adna oszlopot, követ kockát és bűz-port oszt,
kicsike helyre zsúfolná, kinek igaza bántaná
soha
felelős vagyok másokért nem viszed el miért hajdan kért
nyolcvankét évet ért nagyapám dolgozott meg , nem lopod ám
nem hagyom, közhely ez egyre megy semmibe igázni nem lehet
sose értelek meg, lehet, embernek méltatlan lelkedet
nov.30.
lábam se érje
szavakat tépkednék
ha volna oly írat
melyre ha leírnám
lenne csak adat
letenném szavát
téphetném jaját
nem létezővé bitorló jogát
szemenszedett hazugság
fojtogat rabigát
igét ragozhat fanyarul
kaján ajkú bosszúból
attól még nem leszen igazzá
eltépném..ha volna hová
ha lehetne hová dobnom
de nem szennyezhetem
senki földjét sem, okom
hogy élni akarok, bárhová jutok
csak Ő legyen ki szavát zúzza
maga maga alatt a falat nyúzza
s ha eltörölte már, magába nyelte
minden vélt helyét elvitette
magasra húzom, lábam se érje
talaja közelét látni se véljem
messzire messzibe
messzebbre kebelre
szabadon sehol se
semmibe sem érve
hol léptek könnyű pora
fel nem kavarva
messze
tenyeremben pöttyök, ragok
tenyeremben
pöttyök, ragok
ragadozó szavak tette
szorítom kezem
le majd fel nézek
csak levegőt venni
tudjak, és éljek
"felforralt" szavak
vedlettek előttem
csak hallgattam őrülten
nyeltem, és gyűjtöttem
gyomromban "kövek"
betűket zörögtek
összekoccant fogam
mégis megszülettek
barátot, hibát
feszített fölénye
ahogy a válaszom
hullott le eléje
felemelt "fejekkel"
keresett buktatót
melyre majd bakóként
fektethet - úgy csaholt
nyíltan csalt, látszott
remélem más látta
mondata mását
maga is gyalázta
mégis bár tudom
igazam igazát
én töröm össze
"tenyerem" mért szavát
levegő levegő
partra kilépő tudat
csak járni még nehéz
nincs vége, szó - arat
kopott "büszkeséged"
oly üres kopott "büszkeséged"
fel a magasra mondd miért tetted?
magadat kimértnek okosnak
legszebbnek tökélynek malasztnak
hitted...
de harácsolni lelket nem lehet
mondd mire mész ha rajtad
mint otthagyott tengernyi penészed
nyomot adott, mind tett szó és végzet
hazudozó
"büszke" szivacs..csak ennyi maradsz
felszívott "csodád" kiszáradt terád,
s hogy nem félem érteni, s szavam is akad?
kikopott belőled minden mi igaz.
Gyermekek elől is sajnáló "hamvad"
már meg nem áll előttem,
ez "ember" szavaz,
mindig magára, magának - tegye,
csak üres büszkeség
fekete leple...