Lelketlen
nem fölöttem
Már nem akarok látszani
annak ki meg nem érti
mit miért is tesztek
széjjel szedett - égi,
átokáldásotok
kezetekben végek,
hogy én meghajoltam
csak az menedéktek.
Nem hintó, nem hitek
égi konflis sincsen
majd ha szembe néztek
egek közt tekintek,
szemeitek közt én
soha nem is leszek,
már az érdeketek
messze elkerülnek.
Tiétek a világ
nélkülem feletti,
uralmatok hibás
senkinek temetni
nem fogtok már sosem,
meghajolva téptem
el a mindnek szálát
mit nem becsültök - nincs hát.
2012.05.10. 7óra
http://www.youtube.com/watch?v=CkytafJgRzo
semmitek sincs
szedjétek csak szét
keserűségetek áldozzátok fela fájdalom oltáránnem tudjátok az égnek kékjétnem láthatjátok szemétpénzisten maradéktok elég2012.04.27.
tudom megtörik
Mit még?
kezem lefelé mutat:ott "vagy"lentebb már nem lehetszennél,zsebre tett kések karistolják majd "várad"és a kanalakkal sem tudod kiásni magadmit már hallottól s élőtől elvehetsztedd hát,rajtad a kereszt.Mi még "van" majd kupacba hányomTudod, Virágok közti szabadságom!S ha a kép magadról megtöriktükörszilánkok vérzik tetteid.megválthatatlan
Megadott szavak
/erdő, sátor, cél, vállkendő, csoda, avar, palánk, korlát, beton, nyárfa/ Mily messze kerültek csodák, a vállkendős kötések és palánka kerítések mögött most nem az erdő s nem is a pálya terül, nem cél győz most sátrat bontott minden gyermekkor, avart tapos a múltlevél, csatangolhol a rég kori kertek messzibe nyúltak, korlátokon nyújtózott álomhadak, a fejjel-lefelé világ, betonra esett odaát... Nyárfasor, hol a nyárfasor, a zúgásuk nyugalma hol karol,tengert köt rám már e darab, éveket kopasztanak a szavak, beadványok erdeje hízik tűzifát, megírhatnék egy trilógiát,hangosan váltanak viták, valókat, s biztatások köde szab ódát, ma holnap teremtő éveket söpörnek félre, mért oly nehéz az igazság véremennyibe telt volna azt mondani egyszer, csak annyit viszel, mit hoztál - ember!....
semmit sem viszel tovább
legyél vele "boldog"
koporsószögnyi gombok
magadra varrod a foltod
önértéked mindig temeted a mélyre
miközben írod "szeretet és fény" -de
gyermekeid is már csak "díszek a falon"
ellopod mit nem, mit nem szégyellesz? vajon
nincs bennem gyűlölet
nincs már bennem semmi
nem akarok tudni
semmit rólad - ennyi
mi sosem volt hát azt is
zsákba, sötétre, zárolva tedd!
mivel lehet még nehezíteni hát tedd
lelked rajta, szögek a "boldogságodba"
én tudom amit nem látsz
mért maradok győztesen
ha szó nélkül is állom - látom
semmit sem viszel tovább -Nem!
számkivetett bitorló, elzárna venne napot
teret s a kertet fosztaná, maga magának tartaná,
s akié annak adna oszlopot, követ kockát és bűz-port oszt,
kicsike helyre zsúfolná, kinek igaza bántaná
soha
felelős vagyok másokért nem viszed el miért hajdan kért
nyolcvankét évet ért nagyapám dolgozott meg , nem lopod ám
nem hagyom, közhely ez egyre megy semmibe igázni nem lehet
sose értelek meg, lehet, embernek méltatlan lelkedet
nov.30.