Léjlá blogja

Csak egy szó, amire hetek óta vártam,

De nem kaptam meg, nem hallottam,

Csupán a néma csendet.

Csak egy kép, amit hónapok után láttam

Meg, amin te más valakit boldogan ölelsz.

Csak egy érzés, amit eddig csak egyszer

Éreztem, de feledni még most sem tudom,

Hisz fojtogatva gyötör.

Csak egy mondatra volt szükség, amit

Te írtál, s megtört a varázs…

Hiányoznak szavaid,

Melyek még most is

Fejembe járnak.

A mondatok, melyeket

Nekem írtál egy nyári

Alkonyon,

Több hónap elteltével is,

Még mindig bevillannak, s

Fájdalmat okoznak.

De te már boldog vagy,

S ez számít.

Ha tehetném, sem venném el

Tőled ezt a boldogságot.

Így legalább tudom, hogy

Jól vagy, még ha valaki

Mást tartasz is karodban!

Könnycseppek hullnak a papírlapra.

Örömkönnyek.

A boldogság jelképe.

Sírok, mert nekem megadatott minden,

Amiről más csak álmodhat.

Nem pénz, nem arany, sem ezüst.

Nekem van családom, barátaim, akikre

Mindig számíthatok.

És ők többet érnek mindennél a világon!

Messze vágyom.

Innen el, kilométereket

Nem mérve menni el.

Keresni akarom a

Számomra megfelelő

Helyet a világon.

Nem menekülni akarok,

Hanem a saját életemnek

Írt kihívásai elé nézni.

Ahol csak lehet jót cselekedni,

Amit csak lehet jobbá tenni,

Amin csak lehet javítani.

Én ezt akarom.

S nem elfutni a valóság elől,

Mint egy tébolyult ember, hisz

Csak a gyáva ember szalad a valóság

Elől.

Aki szembe mer nézni a bűnös,

S fájó múlttal, az bátor ember.

Hogy céljaim elérjem, én szembe

Szállok bármivel.

Küzdök, hogy titkos álmaimat

Valaha, még ha csak egy napra,

Talán egy órára, legalább átéljem

Egyszer az életben.

Küzdök, hisz nincs mitől féljek,

Vagy bárkitől is rettegve éljek!

Küzdök, míg kis szívemben él a remény!