Lent a Délvidéken ott születtem én,
Ahol az ég alja a földel, összeér.
Nyújtózkodva lustán terül el a síkság,
Méltósággal ameddig a szem ellát.
A bárányfelhők alatt aranyló búza,
Virágos mező, ezernyi napraforgó,
Mint egymásra hajló festményt
Átszeli csöndesen a Berettyó folyó.
A tornácos fehér házak udvarán
Jácint illatú, madárfüttyös tavasz.
Tulipánnal ébredő reggelek,
Éjjeli viola az ablakok alatt.
Zöld ruhát ölt a föld a kék ég alatt,
Mint drágakő ragyog a fűben a harmat,
Égig érő jegenyék, szomorú füzek,
Vén diófa árnyékát ölelő csend.
Gondolatban távol messze járok
Ahol az ég alja a földel, összeér.
Ott láttam meg a napvilágot,
Lent a Délvidék ringató ölén.
Lander Meryenn
Egyéb