Úgy jöttél mintha álom lett volna,
Izzó, szikrázó csillag az égen,
Te voltál a fény az éjszakámban,
Szerelmes dobbanás a szívben.
Felszárítottad könnyeim, velük
Szivárványt rajzoltál az égen,
Vánkost vetettél nekem lelkeden,
Benned éledt újra a reményem.
Te voltál a dallam a zenében,
Megtörted a cseng hangját,
Holdvilágos nyári éjjen
Egy szívhez szóló szerenád.
Te voltál a mosoly az arcomon,
Felhőket simogató napsugár,
Te voltál a könny, a fájdalom,
A Búsan éneklő csalogány.
Nélküled eltévedt vándor leszek,
Ki járja az útját lélekszakadva,
Egy örök délibábot kergetve,
Amit nem értek el soha.
S ha majd egy sírhalom küszöbén
Találod meg utam nyomát,
Az angyalok szárnyán küldj nekem,
Egy csokor vörös rózsát.
Vers