Serendipity
Nem adhatok mást
Fordítsd ide arcod!
Had hasítsa fel mellkasom
kéklő villám tekinteted!
Kapaszkodj a hátamba,
hogy körmöd alá jutva
ma is sétálhassak Veled!
Fáj az elválás, a búcsúzás,
de nem adhatok mást
nyakad köré tekeredve!
Mindig megbotlom
Vannak napok, amikor mindig mindenben megbotlom.
Ma is így van ez. És nem volt ez másképp pár nappal ezelőtt sem, ahogy Karácsony előtt, és a nyár végén szintén.
Gondolkodhatnék azon, hogy ezeket a botlásokat mégis mikor fogom megbánni. Mikor fogok végre észhez térni, s felnőtt módjára viselkedni?
De most inkább azon gondolkodom, hogy miért fáradtunk el mindketten? Mert valld be, hogy igenis Te is! Elfogyott minden erőnk. Pedig annyira hittünk benne. Hónapokon át sütött ránk a nap, és azt sem tudtuk, hogy melyik felünket süttessük vele ropogósra.
Aztán a visszaszámlálás egy nap kezdetét vette, s én azóta eszmélek. Mintegy varázsütésre nyílt ki szemem, miközben Te arra jöttél rá, hogy itt már soha többé nincs helyed.
Hol gyengültünk el? Mit rontottunk el? Van-e még valami, amit beleadhatnánk, hogy ne íly öregesen legyen vége?
Mit szólsz? Megoldható? - kérdezném most melletted csücsülve boci szemekkel rád pislogva.
S csak beletörődött némaságod adná meg a kívánt választ.
Válaszút
Kedves …!
Késő este van már. Mindenki álomra hajtotta fejét, csupán én vagyok még ébren.
Gondoltam írok pár sort, de hogy mi végre, azt bizony magam sem tudom.
Az elmúlt levélváltások valamiért különös érzelmeket váltottak ki belőlem. Hogy miket? Hamarosan erre is rátérek majd.
Rég volt már, hogy személyesen találkoztunk, de azt/azokat a napokat soha nem fogom elfeledni. Megmagyarázhatatlan hatást gyakoroltál rám már az első perctől kezdve. A tekintet, amit sokszor, mégis túl kevésszer rám vetettél, még mindig emlékezetemben él, ha csak lehunyom szemeim. Közelséged tudata, ami egyszerre nyugtat meg, és izgat fel. Érintésed puhasága, kívánatossága; a mozdulataidban megbúvó gyengédség, tisztelet és figyelem. Érzelmek egész kavalkádja, amely engedett hinni abban, hogy végre olyasmire bukkantam, amire mindig is vágytam. Egy másik lényre, akinek nem csak gesztusait tudom helyesen olvasni, hanem a szemeiből áradó tiszta szándékot, az együttlét vágyát.
De észrevétlenül szemerkélt homokóránkban az idő, s mire felkaptuk fejünk, már a búcsúról is lekéstünk. S pár hét távlatából elérkeztünk egy olyan állomáshoz életünkben, amely mindkettőnktől választást kíván. Kitartunk a jól megszokott mederben csordogáló múlt mellett, mely sivár jövőképet nyújthat csak számunkra; vagy erőt és bátorságot gyűjtünk ahhoz, hogy rálépjünk egy olyan útra, amely csak nekünk van kikövezve?
A választás a Tiéd. Ahogy eddig is...
Sunrise
(partytime)
Örömmel és rendkívül izgatottan jelentem be Kedveskéim, hogy az imént olvastam Dékán(mi)asszonyunk levelét, melyben közölte, hogy vállalja konzulensi feladatait a szakdolgozatom során! :)))
Juppijjjjjééé..... :))))) (partytime)