Laci41 blogja

Az ég is kék, még ha esik is az eső
A fű is zöld bármily csúf idő is jő
Minden oly szép, hisz végleg Rád találtam
Szeretjük egymást, nem jön már a bánat
 
Együtt vagyunk végleg, mint tenger és a só
Egymásnak mondjuk csak, mi a legszebb szó
Egymás kezét fogva éljük már az éltet
Hiszen szeretsz engem, s én szeretlek Téged!

Szerelmünk tiszta fénye mondd miért hunyt ki hirtelen
Mi az mi halálba tolja, ez az érzés kegyetlen
A nap hiába ontja fényét, engem már nem érdekel
Ha nem hallhatom csengő hangod soha többé Kedvesem

Összetörtem... nem én vagyok

Hiányodba belehalok!

Lelkem kapuját ímhol megnyitottad
Szívemhez a kulcsot hamar megtaláltad
Kagylóhéjamat szíveddel nyitottad
A gyöngyöt, amely Tiéd benne megtaláltad
 
Lelked kapujáig százszor vándoroltam
Szívemmel, szavakkal lassan megnyitottam
Megvívtuk életünk legcsodásabb harcát
Így boldogságnak pírja festi kettőnk arcát

Hiányzik szavad, mint az éltető levegő
Simogatásod, a selymesen perzselő
Pillantásod tüze, mely szívemig perzsel
Tűzforró csókod, mely hevíti lelkem