Laca590504 blogja

A lelkek bírája

Ijedt szemekkel a tudat mögött,

Reménytelenség és kétség között.

Lelkemben mint felhevült sikolyok,

Gyötörnek éjjel nappal a kínok.

Sziklaként született magányosság,

Haláltánca mögött a szótlanság,

Elrejti börtönbe zárt titkaim,

Megváltásért kiáltó szavaim!

Múltam poklából a lényembe mart,

Mint egy izzó vörös kórt elkapart,

Holdfényben a fekete saskarom,

Üvegfalak mögé húzta sorsom.

Meggyötört szívvel öleltem sokszor,

Félelmet húztam magamhoz olykor,

S hiába rejteném a föld alá,

Lelkem a rettenet megtalálná!

Múló életbe szikrát csiholva,

Haldokló szívembe lángot gyújtva,

A pillanat reménye volna csak,

Hogy egy ideig életben hagynak.

Ha mégis érezne, rezdülve bár,

De félelmem kínt vicsorítva vár,

S a pillanat dermedten elesne,

A remény rémülten menekülne.

Belül, csak a hangtalan semmi van,

Minden szürke a homályos vágyban,

Várakozva kerít be az álom,

A csoda nem ismer, mégis várom.

Cseppnyi álmom hordja szét vágyait,

Halvány remény bontja ki szárnyait,

Lelkembe gyűjti varázs álmait,

Felszabadítva a szív titkait.

Kívül szorítja fénylő szememet,

A könny, s elönti lassan kezemet.

Földre hullani látszik most a csend,

Ábrándos semmiként köröttem cseng.

A lelkek bírája áll felettem,

S nincsen semmi védelem mellettem.

Életfogytig magány az ítélet,

Utolsó évét játssza az élet.

Így foszlik szét hát csillag-világom,

Ahogyan most a semmit választom!

Gyászoló dallamot játszik a szív,

Utolsó szólama tetemre hív…

május. 20.

Magyarok vagyunk, s maradunk,

Annak minek megszülettünk!

Másnak rosszat nem akarunk,

Idegennel nem vesződünk!

Őrizzük saját hazánkat,

Neveljük itt fiainkat.

Unokáink élni tudnak,

Magyarul is látni fognak!

Becsületben tisztességgel,

Békességben az Istennel,

Az örök rendelés szerint,

Ahol minden csak jóra int.

Hegyek völgyek árnyékában,

Nyíló virág illatában,

Zengő fényben országunkban,

Élnek örök hitvallásban.

Gyűlölöm a vizet, mert ajkaidhoz érhet,

Haragszom a fényre, mert Téged átölelhet,

Irigylem a szelet, mert bőröd simogatja,

Az éjszakát, mert tested álomba ringatja!

Örök szeretettel, Neked!

Bánt a világ, hát csak lépd át,

Hisz annyi szépség ölel át.

Lelkedben fény van, és árnyék,

Örök válaszút az emlék.

Nagy álom lapul szívedben,

Boldogság van a lelkedben.

Csak szeress, hogy szeressenek,

Értelmet ad életednek.

Ne sírj majd, ha búcsúznod kell,

Könnyek nélkül engedd csak el,

Menjen kinek mennie kell,

Lelkét úgysem érheted el.

Kiálts fel azok hangjáért,

Kik koldulnak szeretetért,

S akiket senki nem hall meg,

Szereteted velük oszd meg!

Csak egy dolgot kell megtenni,

Szeretve lelkesen élni!

Angyalok zenéjét hallod,

S életed kíséri álmod.

Én mindig melletted leszek,

Szívedben megbújva élek,

Csak hívj, ha szükséged van rám,

Hadd legyek én, ki vigyáz rád!

Ha fáj a szó, vigaszra vársz,

Törékenyen egymagad állsz,

Gondolj rám, könnyebb lesz Neked,

Hisz én együtt érzek veled.

E vers elkísér, érted él,

Szívedben jár, lelkedhez ér,

Örökre emlékedben él,

Bárhol jársz is, szívem elér!

Örök szeretettel!

Panaszok

1

Bele kellene abba pirulnotok,

Hogy mennyit csaltatok, és hazudtatok!

Véres verejtékünknek gyümölcse volt,

Amit egy törvény úgy hozzátok csatolt!

Legalább külsőként mutatnátok gyászt,

Vagy éppen valamiféle megbánást,

Mindazokért, kiket döntéseitek,

Könyörtelenül a sírba döntöttek!

S ha netalán utolsó forintunkért

Egy jogász mégis felveszi a panaszt,

Hogy néhány államfő megláthassa azt,

S remélve, jót tesz e nyomorultakért!

Azért hogyha panaszkodni akarunk,

Ám jobb, ha minden jogot kitanulunk,

Mert tudatlanul esélyünk sem lehet,

Viszont tudást, csakis a gazdag vehet.

2

Követnek még gyülevész szolgáitok,

Tíz őrt kíván meg minden családtagotok!

Úgy hiszi a nép, kivégezni visznek,

Úgy körbevesznek már, a fegyveresek!

Nekünk fröccsre nem futja a kocsmába,

Amíg ti pezsgőztök az Operába!

Mi rettegve várjuk a végrehajtót,

Bezárja mögöttünk a lakásajtót!

Nektek épp ma jutott egy új Mercedes,

Mi holnap BMW-re cserélve lesz!

Nekünk egy új kerékpárra nem telik,

Abból mit ti fizetésnek neveztek!

Persze, ha nem kívánunk éhen veszni,

A család minden tagja megy dolgozni!

S mi szívből adunk, nem könyörületből,

Annak kinek gyomra még korog belül!

S aki száz, és százezreket rabolt el,

Bírája lesz annak, akit a szükség

Kényszerít, hogy pár forintot lopjon el,

Beteg gyermekének- ez kényszerűség…

3.

Felfogtuk, nálatok van a hatalom,

De a gyengében erős az igazság!

A hatalomnak nincs reményvilága,

Csak cinikus célratörő uralma!

Mára naggyá vált a hatalom arca,

Hiteteket a pénzünk támogatja.

A szegénységnek sajnos nincsen arca,

Így hát életben csak a remény tartja.

S itt van újból a nagy Nemzeti nyomor,

A jól megszervezett hatalmi terror!

S bár ebbe nő bele a népnek sarja,

Elfogadja így, ha nem is akarja.

Pedig, ti most úgy vagytok szabadok,

Hogy nap mint nap, rettegtek mint a rabok,

Mi tartunk tőletek, ti féltek tőlünk,

Nincs már egyensúly, sem béke felettünk!