Mindenes.

Nézek a szemedbe, persze, értem én,
Nincs folytatás, ennyi volt véget ért
Most nem tudom nem bánni néhány dolgomat,
Most piszkos a valóság, tüntetem a foltokat
Nehéz sokszor, és falakba ütközünk,
Van mit nem tudunk áttörni, hiába küszködünk
De mégis hosszú az út, de már fáj a lábam,
Repülnék séta helyett, de eltört a szárnyam
Mit tegyek most? Felnézek az égre,
Veszek egy nagy levegőt, és eldöntöm végre
Pihenek két percet, majd tovább indulok,
Mutatom a világnak, hogy én még mit tudok

Mért hazudnék? Persze, hogy szeretlek,
Te azt kéred tőlem, hogy mindent temessek
De ez nem rövid idő, ám nem is olyan hosszú,
Azért mert bántottál, nincs bennem bosszú
Szép volt ami volt, ennél majd csak szebb lehet,
Az akaratom és az idő, majd gyógyítja lelkemet
Tüntetem a sebeket, de nem áll meg az élet,
Hosszú utat vállaltam, ezen végig lépek
Olykor felhős az ég, és eltakarja a Napot,
Ez olyan, minthogy a tavasz is leváltja a fagyot
Minden véges, és ezen kár már gondolkodni,
Megtörtént nincs tovább, nem kell okoskodni
Köszönöm Neked azt a szép hosszú időt,
De innen már más kezdődik, mindkettőnk felnőtt
Köszönöm Neked, hogy tudtál engem szeretni,
És hogy megtanítottál, sok dolgot feledni
Hálával tartozom, bevallom most egy kicsit fáj,
Hogy másé már a szíved, és Te más szívére vársz

Ez az idő egy pillanat volt, a többihez képest,
Hosszúnak tűnik, és szépek a képek
Amik az agyamban vannak, ami kettőnkről szól,
Ami egy életen át kísér, ami előre tol
Én kiszállok a játékból, kérlek legyél boldog,
Mindig, és ígérd meg, hogy jól irányítod majd a sorsod

Nekem csendes az éj,
Nekem halkan fúj a szél
Bár néha orkánerejű,
De még akkor is gyönyörű
Bennem tűzvihar tombol,
Engem a valóság nem boncol
Nekem egyszerű ez és könnyű,
De néha elég szörnyű

A Napfény kísér engem a hídon, a nagy folyó felett,
S mikor visszafelé tartok, a Hold velem nevet

Szívemben egy vár áll, hosszú éveken át épült,
Voltak rajta hibák, de az az én munkámtól szépült
Volt aki lerombolta, apró darabokra, és azt hittem,
Újra felépíteni a falakat, erőm többé már nincsen
De tévedtem, mert ismét áll, az egész Neked készült,
Ne félj, tényleg csak a Tiéd, ne legyél már rémült
A kulcsot a kezedbe adtam, ha kell használd ha szeretnéd,
Csak ne döntsd le a falait, mint a sok hazug vendég
De Téged...

Refr.:
Őriz majd egy életen át, ha hagyod megóv mindentől,
Megérdemled, hát megkaptad tőlem és az Istentől
A falak védve vannak, a gonosz nem léphet a falak mögé,
Mert kivan írva a táblára, hogy ez a Tiéd, s nem az övé

Csendes patak csordogál, az északi faltól pár méterre,
Tényleg hosszú munka volt, a neved a kövekbe égetve
A távolban egy tenger van, egy sziklás parttal feldíszítve,
Ha kedved tartja, sétálj oda, és ne figyelj a vízszintre
Betonbiztos gátakkal van védve az amit Neked adtam,
Vihar itt nem tombol, folyton napsütés, vagy csendes éj van
A fákon boldog madarak, ébresztenek reggelente,
Amikor a nap szórja sugarait erre a titkos rejtett földre
Ami csak Téged...

Refr.:
Őriz majd egy életem át, ha hagyod megóv mindentől,
Megérdemled, hát megkaptad tőlem és az Istentől
A földek védve vannak, a gonosz nem léphet a határon belül,
Másnak itt nincs helye, senkinek, rajtad kívül

A szeretet az egyetlen olyan dolog,
Amiért éli érdemes amiért a szív dobog
Viszonzatlanul nem éppen mézédes,
De valakitől úgyis visszakapod majd

A szeretet az egyetlen olyan dolog,
Ami miatt sok vétkedet is megbocsátják
De ne élj vele vissza, a föld nem ezért forog,
Ha mégis megteszed, lelked össze-vissza dobálják

Ésszel láss, kézzel áss, szívvel érezz,
Hidd el, hogy nem bűn, és még csak nem is szégyen
Mert ami benned van, az az isteni lény,
Képes megadni, azt amit én

Refr.:
Szívedben van egy érzés, szívedben van egy hely,
Szerettél igazán, az italtól fáj a fej
Csalódás nem azt jelenti, hogy szeretni nem szabad,
Hanem épp rossz felé kutattál, ezért a szíved megszakad

De szeress és örülj annak is, ha kisüt a nap,
Így lehet az, hogy az erőd el nem hagy
Amíg teheted csak ölelj, önzetlenül adj,
Mert rövid ám az idő, hamar lemegy a nap

Nézz csak az égre, borongós, mert ilyen a kedved,
Villámlik, dörög az ég, tornádó készül, mert törött a lelked
Búsulj egy keveset, és aztán indulj útnak, mert szeretni többet ér,
Mindennél jobb, és komolyabb dolog bárminél

Ne legyél balga, a sötét helyett menj a fény felé, jobbra,
Aztán ott állva rájössz, hogy ez kedves Neked, ez jó móka,
És csak akkor kapsz majd a fejedhez és esik le,
Hogy a fényt magadnak teremted,

Refr.:
Szívedben van egy érzés, szívedben van egy hely,
Szerettél igazán, az italtól fáj a fej
Csalódás nem azt jelenti, hogy szeretni nem szabad,
Hanem épp rossz felé kutattál, ezért a szíved megszakad

De szeress és örülj annak is, ha kisüt a nap,
Így lehet az, hogy az erőd el nem hagy
Amíg teheted csak ölelj, önzetlenül adj,
Mert rövid ám az idő, hamar lemegy a nap

Annyira rövid az élet,
Egy pillanatra, ha jobbra nézek,
Bal oldalt, addigra már felépül valami,
És nézem, ahogy minden változik

Túl gyorsan szállnak az évek,
A híd egyik végéből a másikba lépek,
S mikor visszanézek, az egykor kihalt táj,
Zöldben fénylő, napos erdő, ez nem is fáj.

Szemben velem, egy felépült város,
Fölötte füst, ami, elég káros
Épp hogy lelépek a hídról, s máris,
Omlik a folyóba, apró darabokban

Refr.:
Csak kérlek, most Te vigyázz rám,
Üss meg bátran, hogyha sír a szám
És hogyha eltörik a szárnyam,
Gyógyítsd meg, hogy teljesítsem vágyam

Elrepül az idő,
Elmúlik minden, mint egy horror filmben
Ez az életünk, hogy merre lépkedünk,
Sokszor nem érthetjük, csak kérlek vigyázz rám!

Lehajtom a fejemet, aludnom kell,
Álmaimban, a magasba szállok fel
És ébreszt a wecker, indulni kéne,
Ébredek ismét, újabb reggeli fényre

Az ablakon kinézve, a rohanó világ,
Látványa az ami fogad
Levelet hullatnak a fák,
Valami születik, valami elrohad

Pár pillanat az egész élet,
Mert jövőd még nincs csak múltból a képek
Szállnak a felhők, összefolynak a napok,
Ami nemrég született, az mára már halott

Refr.:
Csak kérlek, most Te vigyázz rám,
Üss meg bátran, hogyha sír a szám
És hogyha eltörik a szárnyam,
Gyógyítsd meg, hogy teljesítsem vágyam

Elrepül az idő,
Elmúlik minden, mint egy horror filmben
Ez az életünk, hogy merre lépkedünk,
Sokszor nem érthetjük, csak kérlek vigyázz rám!

De nem szabad letörni,
Amíg van élet, addig kéne élni
Mer az út végén majd megbánjuk,
Hogy nem tettük meg,
Amit kellett volna, amit akartunk,
És így nem fog fájni majd a fej
Bonts szárnyakat, építs új világot,
Mert ha a régi leomlott, ott nem nyílnak virágok
Egy olyan helyet, ahová mindig besüt a Nap,
Ahol zöld minden rét, ahol énekelnek a madarak.

Örülök, hogy vagy nekem, és úgy ébredek reggel,
Hogy van kiért élnem, és nincs mitől félnem
Rád gondolok akkor is, frissen, kipihent testtel,
Felkelt a Nap fény, eltűnik belőlem minden rém
Mosoly az arcomon hamarabb ébred fel mint én,
Majd feltűnik egy rím, megszűnik már minden kín
Ablakomon beszűrődik a reggeli nap fény,
Felhőtlen az ég, erre nem mondom, hogy nem szép
A szívem el volt zárva, de Te áttörted a falat,
Így történt az meg, hogy ez a szervem a Tiéd lett
Ezerszer tört szét, de mégis egyben maradt,
A vérző sebeimet, egyedül gyógyítottad be

Ezért hálával tartozom, és mindig Veled leszek,
Én mindig szeretni foglak, ameddig csak lehet,
Ameddig engeded....

Én leszek a herceg aki megment a sárkánytól,
Én leszek a hős, aki eljön majd az álmodból
Én leszek az angyal, aki vigyáz Rád az éjeken,
Aki átsegít a szakadékon, aki elkísér az éveken

Nappalom is másabb, örömmel járom az utcát,
És mindenki látja, hogy ennek az embernek valósult az álma
Az ismerősök elég, ha látják és már tudják,
Hogy, boldog vagyok, mert sokszor össze-vissza dadogok
Nem múlik ez el, egyre erősebben láncol,
Magadhoz a szíved, tudom én vagyok minden kincsed
Szívemben egy földre szállt angyal, aki táncol,
Folytasd csak bátran, én majd tartom a hátam
A szívem el volt zárva, de Te áttörted a falat,
Így történt ez meg, hogy mindenem a Tiéd lett
Ezerszer tört szét, de mégis egyben maradt,
A vérző sebeimet, egyedül gyógyítottad be

Ezért hálával tartozom, és mindig Veled leszek,
Én mindig szeretni foglak, ameddig csak lehet,
Nem baj ha nem engeded, én akkor is megteszem

Én vagyok a herceg aki megment a sárkánytól,
Én vagyok a hős, aki eljön majd az álmodból
Én vagyok az angyal, aki vigyáz Rád az éjeken,
Aki átsegít a szakadékon, aki elkísér az éveken.