Kverocska blogja

Tépi, mardossa, gyötri, kínozza - lelkem a vágy
Akárhogy vergődöm, tépődöm, gyötrődöm - éget a láz
Múlik, telik - lassan, gyorsan az idő - bámulok tétován
Áthatón, meghatón, odaadón, szorongón - gondolok rád
Sírva, könnyezve, kacagva, nevetve - bárhogy - csak érjek hozzád.

Titánok, istenek, tündérek és manók
Szívemnek szerelmét hová bújtattátok?
Benne volt a fényben, benne volt az árnyban
Zöld fűnek selymében, öreg fa lombjában.
Láttam a mosolyát a felkelő nap mögül
Édes érintése - mint szél ölelt körül.
Csókjainak íze benne volt a borban
Volt is akkor részem bódító mámorban.
Hegyekről, dombokról visszhangzott a hangja
Víz tükrén lejt táncot testének ritmusa?

Mi történt? Hol lehetsz? Sehol sem talállak.
Letörtem kalapját hát - a harangvirágnak.
Ott sem voltál kedves - mindenütt kereslek
Hova bújhattál, hogy sehol sem lellek?
Lehunyom pilláim - s lám, mint édes álom
Törékeny lényedet szívemben találom.

A hiányérzet furcsa egy lakótárs,
Eddig is bennem élt - de legalább meghúzta magát
Most, hogy nem vagy itt - mit csinál?
Folyton ordít ki belőlem, szüntelen kiabál.

Dörömböl a szívem táján, lelkem tépi-nyúzza
Szemeimből is  a könnyet néha előcsalja.
Nincsen neki csöpp szégyene, eddig minden jó volt?
Visszaél a jóságommal - ahogy lehet kínoz.

Csillapítom, nyugtatgatom - üljön kissé veszteg
Ilyen fura albérlővel nem könnyű az élet,
De ő tombol, toporzékol, folyton téged akar
Ha annyira rossz az otthon - mért nem ment utánad?

Nem is bánnám ha ott lakna egy pár napig nálad
Zúzza szét a te szíved is - micsoda hálátlan
Persze ha már újra itt vagy szépen visszavonul
Lelkem apró bugyraiban jó mélyen meglapul.

No de sebaj, hadd érezze a fölényét bennem
Még egy kicsit csak kibírom - aztán kotródhat a szentem
Bárcsak hamar visszatérnél - megfognám a fülét
S ahogy ölelsz kisgalambom - kitesszük a szűrét.

Meghívlak édesem
hogy szállj velem a felhők fölé
hogy érezhesselek
a kéj mennydörgésében.
A tenyeremen tartalak majd
Egészen hajnalig
és te fogod uralni az érzékek birodalmát.
Uralkodóm leszel majd
én meg vágyaid szolgálója
Királynőd leszek majd
te meg kívánságom megadója
Egyenrangúak leszünk és egybeolvadunk
a gyönyörök elbűvölő forgatagában.

Nem írtam idáig, most írom
ide, mi fejemben verssé,
tán virággá szirmosodott,
s most nem tudom mégse:
gyomlálni, kapálni kell-e
vagy kiengedni a gondolatot...