Krisztina27 blogja

Világomban patak folyik, ha sírok,
És romok képződnek, ha verset írok.
Karom ölemben úgy alussza álmát,
Ahogyan e patak mossa a prtját.

Világomban süt a nap, ha nevetek,
És tiszta az ég, ha éppen feledek.
Köd van reggelente, ha szívem remeg,
És a köd tart, míg veled nem megyek.

Világomban a telihold-éj tiltott,
Mert szívem vele háborút is vívott.
Világomban a testem a csillagok,
Volt nekik pásztoruk is, de itt hagyott.

Én félek kérni, és félek élni,
De félek a jót is elfeledni.
És félek a szívemet eladni,
Életem pedig jóra cserélni.

Félek, ahogyan félni érdemes,
Kérlek, holtom után Pécsett temess!
Kérlek, minden után hamar feledj,
Kérlek, gyász után, ugyanúgy szeress!

Félek gyűlölni, és szeretni,
Félek sírni és nevetni,
Félek bátorkodni és érezni,
Mert félve tudok önmagam lenni.

Félek, ahogyan félni érdemes,
Kérlek, holtom után Pécsett temess!
Kérlek, minden után hamar feledj,
Kérlek, gyász után, ugyanúgy szeress!

Még emlékszem az első napra,
Ijedt voltál, és szerény,
De minden hang, mi elhagyta ajkad,
Zenként úszott felém.
És egyszer rádöbbentem arra,
Hogy meg szeretnélek ragadni,
Örökre nézni kedves arcodat,
S a zenét mindig hallani.
Emlékszem, nem jött minden könnyen,
Halk suttogások, érintések,
Félbe hagyott szavak, mondatok,
Bennem édes titkot hagytak ott…
És szeretnék még emlékezni,
Veled sokáig együtt lenni,
S egy év után, még ezerszer
Ugyanezt átélni!

Multatban nincs öröm,
Jövődben nincs remény,
Hanyatló szép hazám,
Miattad vérzem én!

Nincs...

Nincs annyi szó, mivel elmondhatnám néked,
Hogy kötődöm hozzád, hogy szeretlek téged.
Nincs az a szó, mi méltó lenne arra,
Hogy érzést mutasson, kiejtse ajkam.
Nincs az az érzés mivel pótólható lenne,
Törődésed, bizalmad, s legféltettem kincsed.
Nincs az az ok, miért kijátszanám bizalmad,
Miért megesküdnék arra, hogy nincsen hatalmad.
Nincs az az indok, mit felhoznék, ha tetten érsz,
Azért, hogy hazudjak, te annál többat érsz!