Kriszti blogja

2006-óta írok verseket, mindig valami különösebb érzelmi ok, ami kiváltja,hogy írnom kell. Legyen az öröm, vagy bánat, felháborodás, hogy emberek hogyan lesznek munkanélküliek, emberek akik elmennek egymás mellett, sőtt eltapossák egymást, annak érdekében, hogy Nekik jó legyen! Sok mindennel nem értek egyet, a mai világban, pedig én hiszem, hogy minden ember jó-nak született. Szeretem az embereket, az éltet ha segíthetek, addig jó, míg fontos lehetek. Én általában kiírom magamból a bánatot, örömet, és nem török-zúzok. Mi értelme lenne?! Semmi! A kommunikáció ami fontos, és sajnos pont ez az ami nagyon sok helyen nincs meg. Legyen az munkahely, ahol nincs jól megszervezve a munka, ahol nincs összehangolva a másnapi teendő, így csak feszültséget kelt mindenkiben, ez az össze-vissza kapkodás, fejetlenség. Szóval, nagyon fontosak a szavak, nagyon fontos lenne az odafigyelés egymásra, és igenis, minden ember szeretetre vágyik. Még a gazdag is!