Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A fejem fohásza
Kobudera 2013. május 1. 09:11
Monokróm...
Tüzes a lüktető homlokom
s nem apad foka,
tétován de menne
a fog ahhh!
Mázsákat nyelve
sziszegve
kieresztve
fújás,
nincs múlás.
Helyzetem nem szerencsés,
ma nem leszek lencsés.
Gondokkal telve,
igen nehezen nyelve.
A hülye helye!
Sóvár kezemmel bele-
megyek.
Mért böktem oda?
A fájdalom foka...
A megoldáshoz ki bátor,
de oly rettentő lenne már hallom.
Ahogy a fúró alatt nyeklik a dalom:
Te tevél engemet lyukassá eleve,
Teveled gyengült a fogamnak ereje!
Te terved volt nem kicsit ádáz,
Ki ínycsiklandó sütijével átráz!
De én többet nem kérvén,
Táncolok a fájdalom élén
vetemedve
távol.
Nem! Vidd péksütidet innen el: tova!
Mindegy leveles – kelt tészta
feltekert – vagy szép a fonadéka.
Elegem lett!
Ez szerelmed szenvedelme,
Te nekem ne
gyere kecsegtetve
kebleddel alatt rejtegetve,
Tedd el egészben vagy szeletelve!
S ava fovog kivivhuvull,
ava süvütivikévérő avarcava kiviruvul.