Gondolkodom tehát írok

Kobudera•  2016. november 10. 03:05

Érzékklisék

Sóhajtásainkból édes puszik lesznek,

csókcsatáinkból kéjes „nyuszipercek”. 

Cirógatva kérlelsz, búja bájba bújva,

ily jót adva nékem,  újra számba búgva.

Lüktet az izgalom, tetőfokra hágnék,

tüzes a szív nagyon - emlőd tolja hátrébb.

Lassabban kínozlak, Te gyorsabban kéred,

Alant masszírozlak, s elolvad a lényed.

Hús kerül a húsba, forróságba mártás.

Úgy terül az újban boldogságba szállás.

Ziháló nyugalom, átölelő csendek,

Így alszunk békében, (mi) álomlelő szentek.

Kobudera•  2016. szeptember 6. 23:10

Szorgoskodó gondoskodás

Csak Te vagy nekem,

és persze önmagam.

Nemes a szeretetem,

vagy van rá hajlamom?

Halljam, mi kell Neked,

hogy szívedbe férkőzve,

több lehessek,

mint múló hangyanyom? 

Kobudera•  2016. szeptember 6. 02:14

Renovált innováció

Nincs új a nap alatt,

mégis forrón perzsel.

Szívbenyúló lánggal

hamuszürkén elnyel.

Lepörkölve a mázat,

vasmagba harap ott!

Szikrákat gyújt, százat,

így ad és kap új napot!

Kobudera•  2016. július 14. 17:13

Csak csináld!

Csak csináld!

Át ne gondold!

Gond? Öld!

Öld meg a gondot,

és tegyél pontot!

Pont ott! Pontosan!

A pontatlankodás

és a méltatlankodás a gond!

Öleb, ölj! Egyél, hogy légy,

nesze a vágyad-trágya!

Lehetsz szemtelen,

zizegve szárnyalva,

mindezt benyalva,

nemzz utódokat,

Te ütődött! 

Kobudera•  2016. május 6. 15:10

Lehetnék

Lehetnék nem Te,

de melegítő lényed.

Lehetnék ajkadon

olvadó gyönyör.

Sóhajtásomból

feltörő gyöngyörömöd,

miközben léleknektárod

hörpölöm, köbö.

Segítő kéz,

puhán érintő vonal.

Ki vár ha mész,

támogat szóval.

Rólad álmodó,

ébren élvező.

Veled tartó,

vagy éppen veled -

ellened vétkező.