Gondolkodom tehát írok

Kobudera•  2017. április 12. 02:21

Mantra

A tudat tágul, szűkül az értelem,

felszabadít rabságunk felismerése  -

ezért kinevetem a korlátainkat.

Szabadság terhe, hogy érthetem,

hogy ha játékaink  félreértések tere -

feledteti önfeledt szárnyalásainkat.

Nincs jobb a könnyed szórakozásnál,

ami megihlet betűvel az ajkamon –

hogy cselekedjen velem rímeket.

Szénalapom gyémánttá váltása már

mutatja megújulásra való hajlamom -  

ha a törékeny előtt rugalmas hajt fejet.

De  a kiismerhetetlenséggel védeni

a lelkem, hogy bárki megismerjen,

az túlzón se több - mint kevesebb.

Engedem magam kevesebbnek vélni,

az épp valósnak hitt felismerésekben -

a csalódás helyett a meglepetés üssön.

Kobudera•  2016. november 18. 04:32

Ha kérded...

Ha kérded, mit szeretek benned:

a válasz egyszerű lehet,

de mégis összetett,

kerek,

egész,

megfogalmazhatatlan játék.

Csókkal rakott máglyánkon,

felkel a nap, s bearanyozza:

létünk.

Ha kérded, mit szeretek bennünk:

végtelen sodró lendület,

bohém, összeszedett,

kerek,

egész,

felfoghatatlan szándék.

Szívünk taván ringó bárkánkon,

egymásba kapaszkodva,

nézünk.

Ha kérded, mit szeretnék majdan:

tápláljuk együtt a hitet,

ha néha összeveszet,

kerek,

egész,

elfogult játékparádék.

Csitulj le kérlek a vállamon,

újra el-, elandalogva,

amíg élünk.

Kobudera•  2016. november 14. 07:56

Szemed tűzében

Néha büszke vagyok bevallani Neked,

hogy egésszé válni is dicsőség Veled.

Néha morcosan is vágyom ölelésed,

noszogass durván és szelíd érintéssel.

Ne legyél elnéző, se le, csak nézz rám,

lehessek Ádámod, lehess az én Évám.

Ültessünk kertet, teremjen sok áldás,

szerelmünk gyümölcse: igaz tisztánlátás.

Kobudera•  2016. november 10. 03:05

Érzékklisék

Sóhajtásainkból édes puszik lesznek,

csókcsatáinkból kéjes „nyuszipercek”. 

Cirógatva kérlelsz, búja bájba bújva,

ily jót adva nékem,  újra számba búgva.

Lüktet az izgalom, tetőfokra hágnék,

tüzes a szív nagyon - emlőd tolja hátrébb.

Lassabban kínozlak, Te gyorsabban kéred,

Alant masszírozlak, s elolvad a lényed.

Hús kerül a húsba, forróságba mártás.

Úgy terül az újban boldogságba szállás.

Ziháló nyugalom, átölelő csendek,

Így alszunk békében, (mi) álomlelő szentek.

Kobudera•  2016. szeptember 6. 23:10

Szorgoskodó gondoskodás

Csak Te vagy nekem,

és persze önmagam.

Nemes a szeretetem,

vagy van rá hajlamom?

Halljam, mi kell Neked,

hogy szívedbe férkőzve,

több lehessek,

mint múló hangyanyom?