KicsiEgo blogja

Gondolatok egy különleges emberrel folytatott beszélgetés nyomán,akiről bátran állíthatom,hogy a Világ egyik legjobb embere és orvosa!

(részlet)


Amikor a Világ a fejetetejére fordul,az ember úgy érzi leesik róla.
Kemény világot élünk.De valószínűleg ezt mondhatta volt el magáról az összes,eddig a Földön élt nemzedék.Az emberek jönnek-mennek,élnek-halnak.Életükben pedig kerülgetik egymást,kitérnek egymás útjából,néha összeütköznek.Ezek az ütközések nem mindig negatív kihatást,vagy negatív értelemben vett ütközést jelentenek.Egy ilyesféle találkozás lehet jó is.Lehet annyira jó is,hogy megváltoztassa az életedet.Felszakíthat régi sebeket,melyekről azt hitted,már réges-régen begyógyultak.Felszabadíthat olyan érzelmeket,melyekről el sem hitted,hogy még Benned is léteznek.
Az emberek ostobák.Ez az ostobaság irányítja a Világot.Ez az ostobaság irányít minden egyes embert.Nem akarod persze még magadnak sem beismerni,hogy ez így vande hidd csak el,s tedd föl a kérdést : Miért?A válaszom egyszerű : Csak!Hidd el és kész!Hiszen annyi mindenben hiszel,okkal,vagy ok nélkül,hát hidd most egy kicsit ezt is!Majd ha megismered Önmagad,belátod,igazam van.Ismerd meg Önmagad!
A megismerés a kérdésekkel kezdődik,de soha nem fejeződik be a válaszokkal.Ostoba vagyok én,ostoba vagy Te,és ragozhatnám még tovább a Világ összes nyelvén.Ostobaságunk tehát határhatlan.Még a végtelen kék vizek,a dühöngő szelek sem szabhatnak neki határt.Egyedül Mi magunk.De akarunk-e határt szabni ostobaságunknak?Miért akarnánk?
Ha jól érezzük magunkat a bőrünkben,akkor biztosan nem.Ha napi vergődéseinket elfogadva,beletörődve élünk,még saját magunkat sem zavarja saját ostobaságunk.
De mi történik akkor,ha egy véletlen ütközés miatt megébredünk "csipkerózsika-álmunkból"?Rájövünk,hogy mennyi időt vesztegettünk el haszontalanságokra,olyan dolgokra,amit mások vártak el tőlünk és nem mi magunk,vagy nem magunk kedvére tettünk bármit is.Na ez az a pillanat,amikor rájössz,mennyire ostoba vagy és mennyire ostoba vagy már évek óta.Ha van elég erőd,akkor minden rendben.Önerődből leszel képes talpra állni,új életet kezdeni,vagy gyökeres változásokat eszközölni a régin.Tedd meg!Bármelyik lehetőséget is választod,tedd meg!Ne hagyd,hogy az ár tovább sodorjon magával!Keress új lehetőségeket!Új barátokat a régiek mellé.Tegyél új dolgokat!Olyan dolgokat,melyeket titkon már régen szeretnél megtenni,de sosem volt bátorságod hozzá.Lépj!Tedd meg az első lépést!
Mi legyen az első lépés? ...és merre is induljon?
Befelé.Fordulj először Önmagad felé!Kezdd el önmagad megismerésével!Ehhez soha nincsen késő!Ehhez ugyan nagyon nagy tudásra és igen nagy bátorságra van szükség,de hidd el,mindkettő megvan benned!Csak az első lépés nehéz.Aztán már minden egyre könnyebben fog menni.Merd föltenni azokat a kérdéseket.Emlékszel?A megismerés a kérdésekkel kezdődik...De vigyázz,mert a válaszokkal nem lesz vége!Tanuld meg kezelni a helyzeteket!Tanuld meg elfogadni az embereket!Fogadj el mindenkit olyannak,amilyen!Minden embernek van egy saját belső magja.Tudod,mint a kémia órán...tanultál már hasonlót.A Mi belső magunk más és más.Ettől vagyunk mind-mind mások.Ettől vagyunk olyanok,amilyenek vagyunk.Ettől vagyunk jók és rosszak,szépek és csúnyák,jó szándékúak és gonoszak...Ettől vagyunk tanárok,orvosok,művészek,gyári munkások,kereskedők,vagy éppen hajléktalanok.Ez a kicsike központ irányítja az életünket.Ez a kicsike központ irányítja az érzelmeinket is.Az érzelmekbe pedig a fájdalom is beletartozik.A fájdalom egy szükséges rossz.Ugyanúgy,mint pl. a fogorvosi székben ülők fájdalma.Csak az egyik enyhíthető,a másikat csak kezelni lehet.Tanuld meg kezelni a fájdalmadat!Mert fájdalmak nélkül nincs felismerés.Felismerés nélkül nincs változás,változás nélkül nincs fejlődés.A fejlődés pedig fontos.Létfontosságú életünk végéig.A fejlődés,tanulás,a tanulás pedig fejlődés.Ez csak egy egyszerű matematikai egyenlet.
Hát fel a fejjel!Akard elérni dédelgetett vágyaidat,álmaidat!Meglátod sikerül!Merj önmagad lenni,bárhol is vagy a világon!Merj egyedül lenni,ha úgy hozza a sors!Merj őszinte barát lenni,ha azt sugározzák feléd!Merj ellenség lenni,ha kiharcolják!Merj szerető lenni,ha arra vágysz!Merj önmagad lenni és ne bújj álarcok mögé!Merj önmagad lenni és ne bújj semmilyen szerepbe,csak mert azt várják tőled!Na és persze nem kell mindenkinek megfelelned sem.Nem kell,hogy mindenki szeressen.Te is az vagy,aki vagy.Akik szeretnek,azért szeretnek aki és amilyen vagy.Akik pedig nem szeretnek,akkor sem fognak igazán,őszintén szeretni,ha mindenben a kedvükre cselekszel.Aki szereti a hangyákat,képes csodálatos paripáknak látni őket.De aki a lovat is csak a kolbászban szereti,annak mindegy Kincsem szárnyal a szeme előtt,vagy csak egy kivénhedt,öreg gebe.
Nekem ahhoz,hogy kibillenjek évek óta tartó vegetációmból,kellett egy ütközés.Engem ez az ütközés lórúgásként ért.De kellett!Kellett aztán egy beszélgetés.Fájdalmas volt,őszinte volt,de kellett.Ez a fájdalom sok éve már,hogy bennem,velem együtt élt.Csakhogy én nem tudtam róla,vagy nem akartam tudni róla.Most is együtt vagyunk és amíg csak élek,együtt is maradunk.Óriási károkat okozott bennem.Még most is gyötör,de már megférünk egymással.Elkezdtem megtanulni,felismerni,kezelni a fájdalmamat.Még nem tudok mindent elfogadni,de gyorsan tanulok.Igyekszem.Nagyon igyekszem!Az agyam már elfogadta az új helyzetet,de a többivel nem tudok még mit kezdeni.Az én játszmám még kétesélyes.Vagy én győzök,vagy nem.Mert van egy határ.Úgy hívják tűrőképesség.Én túl sokáig tűrtem,így most beleestem saját csapdámba.Ezt ne csináld utánam!Őrült,kezelhetetlen fájdalommal jár!Ennek kezeléséhez már egy ember önmagában kevésnek bizonyulhat.Az öngyógyítás itt már nem biztos,hogy segít.S ha nincs aki segítsen,akkor bizony reménytelen a helyzet.Lehet,hogy rengeteg barátod van,népes a családod és mégis egyedül maradsz a tömegben.Ez a következménye annak,ha nem ébredsz időben,nem ütközöl időben ahhoz,hogy láss,ne csak nézz,hogy hallj,ne csak hallgass.Amikor elkezded lerombolni mindazt a környezetedben,amit hosszú évek fáradtságos munkájával,két kezeddel építettél fel,akkor már nagyon késő.Akkor itt az ideje,hogy hangos szóval segítségért kiabálj,hátha akad valaki,aki meghallja.Soha ne szajtsd el a lehetőséget!Lehet,hogy az az utolsó.Markold meg a feléd nyújtott segítő kezet!Ha nem teszed,nem biztos,hogy lesz folytatás,és...
...akkor abban a helyzetben már az ősi Istenek sem segíthetnek.De mit jelent az,hogy ősi istenség?Mit jelent az,hogy ősi vallás?Talán azt,hogy csak az ősi időkben élt elődeinket segítették?Valószínűleg igen.Hszen mi most élünk és nem akkor,abban a korban,amikor Ők tették a dolgukat.Talán,ha ma is tennék a dolgukat,nem itt tartana a Világ...Akkor talán Mi sem itt tartanánk.Eleink Istenei tehát cserbenhagytak minket.Mit tegyünk hát?Nekünk is szükségünk lenne rájuk.De hol vannak?Hol vannak,amikor szenvedünk?Hol vannak,amikor egyedül vagyunk?
Amikor elhitetjük magunkkal,hogy ezeket az istenségeket tiszteljük és az ő hitük,tanaik szerint élünk,akkor csak elődeink hitét tiszteljük.Mert nekünk csak az maradt.Hiába Zarathustra,Ahuramazda,Mitra vagy akár Ahriman összes igyekezete.Csak a hitben való hit maradt nekünk.Ők már lejátszották saját csatáikat és nem tesznek semmit annak érdekében,hogy mi is meg tudjuk vívni a mieinket.Ezért új isteneket kell találnunk magunknak.Új követeket,új királyokat kell magunknak választanunk.Olyanokat,akik képesek mai igényeinknek megfelelni.Olyanokat,akik átlátják a mai világ kusza szálait.Olyanokat,akik képesek minket kisegíteni a szakadékból.Olyanokat,akik látják fájdalmainkat és enyhítenek rajta.De hol van ez az isten?Hol találhatjuk meg?Önmagunkban.Igen!Ott legbelül.Ott abban az eldugott,aprócska,kicsike magban,amely bennünk rejtőzik.Mindegy,hogy hogyan nevezzük ezt a hitet,vagy ezt az istent őseinket és őseink hitét tiszteletben tartva!Nevezhetjük akár Jézusnak,akár Mohamednek,akár Zarathustrának.Emelhetünk nekik akár Tűz-templomot,akár mecsetet.Az Isten ugyanaz marad.Maga a Hit.Az a töretlen,becsületes,őszinte hit,amely ott él Benned.Az a Te saját Istened,az a Te saját Hited!Ne engedd el és ne add el!Ne hagyd,hogy bárki is megfosszon tőle!Élj a saját hited szerint mindig és minden körülmények között!Tiszteld a saját hitedet és mások is tisztelni fognak!Tiszteld a saját benned élő hitet,és a hited is tisztelni,segíteni fog Téged!Tiszteld Önmagadat!Tisztelj másokat!Tanulj alázatosságot másokkal szemben is,ne csak saját magaddal szemben!Mint mondtam,minden ember más.Minden embernek van valamije,ami Neked nincs.Minden emberben van valami,ami benned nincs.Minden emberben egy olyan részecske van a Világból,ami benned nincs.

Én tisztelem a Te hitedet...!