Kate_Julianne blogja

Lehet bármilyen évszak, nap.

Kedvem nem lankad.

Korán kelek és nem eszek,

hogy a kórházban a vérszívó emberek kedvére tegyek.

Majd várok…

Megtettem ezt már sokszor

Az ajtó előtt jó pár ember tombol,

Én elvonulok, hol egyedül, hol Andival

Képzeletünk fradistát ver bunkósbottal

Falat bontanám a kezemmel,

S bassza a szememet az az ember, aki:

„Kürtőskalácsot!’’ kiabál

Az orvosra mindenki tovább vár.

Álmodom és felkelek.

Az idő áll és nem pereg

Próbálom vállra kapni, hátha gyorsabban megy

Az unalomtól a kedvem is elmegy

Már nevetek, ez szenvedés

Ez a hely csak vér és vizelés.

Ha egyszer az ajtóhoz jutok, BEZÁROM.

Ha kijövök, e korszakot LEZÁROM

Szenvedek és nevetek

Mert három hónap múlva újra itt leszek.