Karamelli blogja

ott hagytuk abba ahol kellett amikor
part szakadt ahol kellett
minden kellett már
csak mi nem voltunk jók valahol
arra hogy jók legyünk valamire...
jók voltunk pedig:
boldoggá szenderítettünk
egy egész életet...

a nyár jön
aztán nyarak jönnek...ha jönnek még
tedd fel kérlek vagy dudorászd halkan
azt a mesélő pillangó-zenét..
jöhet a nyár
de megy a perc...az óra...
az évek borostyánbozontok mélyére húzódó
riadt madarak...
simogasd végig egyszer még
füvek-zsengéjű dallamoddal
csak még ezt
csak ezt az egy pillanatot.

levetkőztettél
vállgödreimben feldidergett az árnyék
egy pillanatra révedtél csak rá
kószán a fény után kapaszkodtál
hunyorogva a pillantásomban kerested magad
ott voltál gyönyörű ívben
s talán csak az annyira csodált kuporgásod
szeretted volna egyetlen puha mozdulással kitörölni..
úgy hullt enyészett el a rebbenés
csak ennyi volt
vakfolt a tükör foncsorán
rézrozsda esett az ezüstmezőbe
kapkodva már törékeny alakod is
veszett iramban bennem kerested
elmázolt arcomtól rettenve hulltál tovább
az iszony gombjain: delete, delete, delete!
törtek magukba fenyők csapdosta szelek
vitték holtukba a simogatott csobogást
s hajnalok gyöngyös vizeit lopták szét
karmokká csöndesült ujjaid...
levetkőztettél csendben
s töröltél
holtomiglanig.

..hogy mit érzek? 
semmi az, hiszen csak hideg számítást 
görget alá a dülledt gülülüszem 
csak mértani pontos eredő vektora 
az ív, ahogyan a tenyérhát zuhan 
a még nyitott kérlelő szájra... 
a jaj alája bukik s meghal hirtelen 
a szakadt ajkakon némaság bugyog 
vörös az alkony vörös a vér 
torz vicsor havaz be az ablakon 
s zuhog tompa toccsanásokkal tovább 
a sikoltásig felszaggatott szentület.. 
...hogy mit érzek? 
*

rozsdás avaron kószál a lépted 
tekintetedbe belerévül szeletnyi tarkabarka 
furcsa éles a kékség aláhasít 
ahogy felpillantasz és rebbenve 
talán a szíveddel hunyorogsz 
hangtalan perc
a pillanatok  diderrel földre-hulló
madarak 
messze vagy csak lelkemmel látlak 
csak lehunyt pilláim mögött vagy ott 
ahogy a Föld észrevétlen tovavisz 
forgásirányba simulva halványulsz 
bele a pirkadatba.. 
tenyered melegét hoztam magammal 
fázós összerezdüléseimben
megmaradt  
szíved dobbanásaival ujjaid 
forró feledhetetlen igézete 
felemel simogat megmelegít..