Karamelli blogja

mondd 
hová tünt a ma 
amerre kacagó ég alatt porzott 
lábunk alatt az ébredő lapu 
s harmatcsillagok hímezte vadcsapásokon 
bumfordi fénybocsok brummogtak lábainkhoz... 
üres fáktól az erdő 
vad gyáva sugárzás öl 
gáttalan zimankó csapdos 
szét a reves időben mindent 
hordjuk magunkban másunk 
mi ott maradt.. 
ott maradt...örökre.