A bérgyilkos visszatér: Nulladik epizód

Sötét folyosón, egy tar kopasz alak megy, egy irodaházban. Valahol egy amerikai városban: kicsi vagy nagy város-e, nem tudni. Sportos alkat, öltönyös nyakkendős öltözetben, fekete bőrkesztyűben.  Nyugodt. Kimért, elegáns, csendes, mint egy láthatatlan árnyék az árnyékok folyosóján.
  Irodájába benyit a folyosó végén. A villanyt nem kapcsolja fel. Csak oda megy asztalához, és felkapcsolja az asztali lámpáját. Ezután előveszi a cigarettás dobozát, és kivesz egy szál cigit. Rágyújt.
Majd az asztali fiókjából kivesz egy pisztolyt, csőre is tölti. Az asztalon lévő laptopot felnyitja, és bekapcsolja. Jobb kezét fájlalja.
 Azon kezén a kisujja alatt lévő csontját eltörte, s emiatt, úgy tekint ezen kezére, mint egy elkorcsosult valami. Érzi, legyengült a jobb karja kissé, dühös, mérges emiatt. Mert a gipsz után csak ilyen érzései maradtak. Hat hét, hatheti lánc a jobb karjára. Egy rovás az életére. Nem kicsit.
A laptop operációs rendszere felállt. Megnyitja az e-mail fiókját. Nem érkezett megbízatás. Majd ahonnan kivette a pisztolyt, elővesz egy üveg wiskeyt, és egy kis poharat. Önt egy keveset, majd lehúzza. Ezután visszateszi az elővett üveget és a poharat. Még 5 percig bámulja a monitort, hátha jön valami megbízatás. De csak csöndet talál megbízás helyett.
A tar kopasz alak mozdulatlanul ül és bámulja a laptop képernyőjét. Majd hirtelen érkezik egy üzenet. Megnyitja. Sürgős megrendelés. Három napja van rá. A laptopot visszacsukja, és az kikapcsol. Lámpáját kikapcsolja, cigarettáját elnyomja. Pisztolyát a pisztolytokba teszi, amit az jobb hátsó oldalt visel. Kimegy.
Ahonnan bejött, úgy távozik. Az árnyak gyilkosa az árnyak közt marad.