Kalliope titokblogja
Vers~élek~
profán zarándoklat
nincs benne szent semmi
csak nyugtalanság hajt
fények nyomán menni,
nincs - becsomagolva,
akkor is csak ennyi:
szemhunyásnyi csendek
fázós ébredések
néha azt gondolom:
unikum hogy élek
A 4 fix szavas fórumtémából hoztam át. A fix szavak: zarándoklat, nyugtalanság, unikum, becsomagolva
~búcsú~ (hogy kitől/mitől - ki tudja...)
Kibicsaklott a délután.
Lekókadt fejjel visszanéz.
Integetésre emelt kéz.
Lehanyatlott. Már nem talál.
Szemem sarkában könny helyett
gyűlik a tegnap sósava.
Ökölbeszorult éjszaka.
A lelkem rozsdás rettenet.
~pillanat~
Kilyukadt zokni már a nyár.
Mihaszna semmitérő. Nézd
a hajnal csupasz bőre fényt
iszik de új örömre vár.
~mesés álomfutam~
A megadott szavas fórumból hoztam át.
A megadott szavak: kesztyű, kakukkfű, higanyszál, barackszín, andalog, lepidolit, kérkedő, vályú, szénakazal, dobbant
Kesztyűként símul a tájra az este,
kakukkfű illata illan lebegve.
A higanyszál süllyed, hüvöslik már
barackszín égaljon új álom jár.
Lepidolit kőből kirakott mozaik
andalog, elfoszlik - nem látom színeit.
Ám jobban kedvelem türkiz árnyalatát
mi reggel fátyolozza lám a látóhatárt.
De most még sötétség borul a világra.
Szénakazal guggol, üres vályú álma:
mellette dobbant éhes szép pej csikó,
csengővel kérkedő, álomréten futó...
~verseny (?)~
Téged hóna alá kapott
nem éreztél újabb napot
a hiányod itt lángol még
s bár újra tiszta kék az ég
de kékje tűnik (csak nekem)
lassan csillámszikrát terem
csak elfáradt szemem
s ha eltűnik a szép világ
hiába virít száz virág
hiába szó ha nem tudom
igazgatni a lapokon
hiába rím, hiába kép
ha csak elmondják hogy szép
te elmentél a nincsbe fel
rólad a szívem énekel
majd hirtelen belémrobban
látod, hogy te jártál jobban?