Kalliope titokblogja
Vélemény~ha tetszik, ha nem~
Nem havat, szirmokat akarok,
és napkorongot mely úgy ragyog,
hogy semmibe gyűri az éjszakát,
és illatba fojtja a tél szagát.
2018. március 18. - egy illetlenül havas reggelen...
~szép új világ~
...gyanakvó, unalmas, steril világ...
Húzod az orrod ha nap süt rád.
Sikítasz, ha ízes az ételed,
azt hiszed, tán meg is mérgeznek.
Ha gyerekedre mosolyog egy idegen,
egyből pedofil lesz a szemedben.
Cirkuszban állatszám? "nem szeretem"...
Pirultabb a kenyér héja? Ó, úristen!
Mindenben találsz egy újabb hibát!
...gyanakvó, unalmas, steril világ...
***
...személytelen és embertelen lesz lassan ez a világ - jól írta meg Huxley - csak odáig, addig a szintig nem fogunk eljutni, mert még előtte eltününk a Földről...
Lehet, hogy én vagyok elfuserált, de így érzem...
Talán ennyire nem kéne...és hol a határ?
vizes köves
vizes kövön ülve gonoszabb a világ.
hogyha nagyot estél, s vigyorgás kisér,
át kell értékelni, mit egy szép nap igér.
furcsák az emberek, nem hiszik, hogy lehet:
ők is lesznek suták (tudod, van ki beteg)
nem kell ahhoz vénnek, s rozogának lenni.
a vizes kő csúszik - hanyatt estem. ennyi!
vasárnap hajnalba'
vasárnap hajnalba'
csörtet a nagy falka
vonyító gyerekkel
vonulnak sereggel
betörve álmomba
(e hűvös sátorba)
ébredek mérgemet
párnámba ráncolom
lelkemen átoson:
talán ők sem tudtak
aludni (remélem)
felverte őket
egy gyorsvágó
- keményen -
Mert éljen a nyári nyitott ablak!
2017. július 2. vasárnap reggel 6:28
Segítsetek - melyik a jobb?
Nem tudom eldönteni, hogy milyen módon tördelve lenne jobb ez a vers. Kérem, hogy segítsetek :)
KÁNIKULA
Június tárt tenyerére pirulnak az álmok,
hőtől hullámzó légtérben piruettben járok.
Napsugarak függönye hullik a kertre, s fejemre.
Friss levegőért kapkodok egyre meg egyre.
Már-már semmibe oszlok, lassan elhagy erőm is,
öntudatom most finoman szédült spirálba tevődik.
Süllyedek ekkor, mélyébe fogad. Itt hűs van.
Képzeletem mentett meg - lám, karjaiba ájultam.
*******
Június tárt tenyerére
pirulnak az álmok,
hőtől hullámzó légtérben
piruettben járok.
Napsugarak függönye
hullik a kertre, s fejemre.
Friss levegőért
kapkodok egyre meg egyre.
Már-már semmibe oszlok,
lassan elhagy erőm is,
öntudatom most finoman
szédült spirálba tevődik.
Süllyedek ekkor,
mélyébe fogad. Itt hűs van.
Képzeletem mentett meg
- lám, karjaiba ájultam.
2017 június 28.