Kalliope titokblogja

Pilláim alá rejtelek,
mint holmi titkos bűnjelet,
s az éji szellő súgja meg
mit kimondani nem lehet.

Elszállt öt súlyos, árva év.
Hiányod most is rongyra tép,
de húnyt szemhéjam rejteke
mosoly-kékeddel van tele.

Mert tegnap volt öt éve...

Cimzettje nincs...

Szerelemről súgdos ma a szél is.
Szerelmesek talán kint a fák,
s bár még nem feslik rajtuk virág,
szerelmet intenek a csupasz orgonák.

Üzen a természet ezerféle módra
-égre felhőkkel ír a szerelem.
A kis veréb szívet ugrál a hóba
hogy tollas párja boldogabb legyen.

Gyengéden öleljük át hát egymást.
Szívünkben ma csakis örömtűz terem,
száműzzünk most messze minden fájást,
szárnyaljunk együtt a fényeken!

2018. február 14.

bújni a "miketten" meghitt zugába
miközben te ölelsz s az éjszaka
takaróként magunkra húzni a csendet
nem reszketni, hisz melegít szerelmed
belénk kúszik távolról egy dallam
szívünkben visszhangzik halkan

 
messzire űzni minden árnyat
kettőnk közé most csak sóhaj állhat
az is csak egy pillanatig rebben
miközben dobol egyre hevesebben
bennünk a mélyről szakadt zene
lelkünk testünk s a sötét tele vele

Kisebbik lányom óhajára összeállítást készítek (számomra rejtélyes okból) a saját kedvenc verseimből.
Sok olyan kerül elő, mikre már nem is emlékeztem, de nagyon közel állnak a szívemhez. Ez is egy ilyen - még 2012-ből...

*******

Szavakban kutatlak.
Megtartlak magamnak.
Szél ha fúj, nem bánom.
Te vagy a kabátom.

Te vagy a dobbanás.
Szívemben vérerek
zúgják az éjen át
sosem múló neved.

Veled szállt mindenem.
Pihensz egy fellegen.
Olyan, mint te voltál,
többé nem lesz nekem!

2017. auguszus 29.

Álmaim falára
téged rajzolgat
reszkető ujjal az éj.
Nem tudja tán
hogy már nem vagy?

Ajtóm alatt némi fény
szivárog - szívembe
fekete árnyék vetül
- a zaj elül.

Hallod a nincset?
Hallgasd kérlek:
itt dobol szobám falán.
Neked morzéz talán.

Szemhéjam zárva.
Mögötte képed.
A szívem árva.

Szeretlek téged.