Kalliope titokblogja

Az estbe böffen trombita hangja,
színpompát robban ezer sziporka:
az éjfél fénybe öltözött delnő.
A jókedv biztos az égig felnő.

Pezsgő, ha durran, ki gondol arra,
a csillagmintát vajon ki varrja
óvatos kézzel ég bársonyára?
Ezüstöt ki sminkel a hold arcára...

Elég volt mára a filózásból.
Az élet lassan puhára kártol
- de dalom mégsem szólhat ma erről!
Iszom egy kortyot, s rosszkedvem megdől.

Régebben voltam egész és élő,
nem ilyen vacak, mindentől félő...
Szemem a múltból a jövőbe réved.
Kívánok nektek boldog új évet!

Megvakult tükörbe nézek egy ideje.

Ha lehunyom szemem élesebb a kép.

Emlékek ecsetje nem remeg… Ki vele:

mondd mit is tegyek, ha eltűnik a szép?...

mesél a sötét
gonosz kis mesét
suttog fülembe
"csak én vagyok tiéd"

mesél a sötét
jövőről beszél
nem tudja? nekem nincs...
messze fúj a szél

Ha már felszürcsölte a fényt körülöttem
a rém, aki bújik mögöttem,
hiába kergetném itt setteng egyre.
Fogát feni világomra,
lelkemre (szememre)

lehettem volna bármi