Kalliope titokblogja

Tánc,

léptek

ritmusa

- szív dallama

ott lüktet benne.

***

Ma megnéztem Sergei Polunin "Dancer" című életrajzi dokumentumfilmjét.
Néhány héttel ezelőttig azt sem tudtam, hogy él ez a srác. A balett meg abszolút távol állt az izlésemtől.
A YouTube-on láttam egy klipet róla ( Sergei Polunin, "Take Me to Church" by Hozier ), és ez megérlelte bennem az elhatározást, hogy megszerezzem a filmet.
Magyarul nem is jelent (még) meg, de sikerült feliratot is szerezni hozzá...
Ez a fickó egyszerűen zseniális!!!
Botrányhős, de éteri amit művel!

***

Mostanában sokat gondolok a nagyapámra...na nem véletlenül.
Nagyapám Faragó Endre, festőművész volt - amíg lehetett - mert zsidó származása miatt az első zsidótörvény után már nem állíthatotta ki műveit, és plakátrajzolóként (a legendás vízből kibukkanó fejes Unicum reklámot is ő rajzolta), "címfestőként" dolgozott egészen addig míg '42-ben be nem hívták munkaszolgálatra, ahonnan soha nem tért vissza.
Festményei egy zűrös örökösödési ügy folytán idegen kezekbe kerültek...sorsukról nem is tudtam sokáig...
Nemrégen megkeresett e-mail-ben egy fiatalember azzal, hogy tudnék-e segíteni neki? Valahol rábukkant egy szövegemre a neten, ahol megemlítettem így mint itt, hogy Faragó Endre unokája vagyok. Abban kellett segítség, hogy életrajzot és tanulmányt tudjon írni róla egy közelgő képaukció kapcsán. Igen kevés adat maradt fenn szegényről. Én természetesen segítettem amennyi tellett tőlem, képet is küldtem róla.
Most a hét elején ismét e-mailt kaptam, most arról, hogy ha szeretném látni a képet mely aukcióra kerül, nézzem meg a Kieselbach Aukciósház honlapját, vagy keressem fel a galériát ahol az egyik főhelyen találom nagypapám képét, melyet aztán jövő hétfőn a Marriot-ban fognak licitre bocsájtani. Megnéztem a honlapot, és elszorult szívvel pillantottam meg: az a kép került elő, melyet gyerekkoromban olyan sokat csodáltam nagyapám hugának lakásában (ő volt az egyetlen az öt testvér közül, aki bujkálással túlélte az eseményeket).
Tegnap el is mentem a Kieselbach Galériába a Szent István körút 5-be - nagyon kedvesen fogadtak (remélve hogy további adatokkal tudok szolgálni - de sajnos nem). Ajándékba kaptam egy csodálatos luxus kivitelű katalógust az aukció képeiről.
Szóval ezek miatt most nagyon sokat foglakoztat (ismét) nagyapám...és a múlt... Sajnos már nincs kitől kérdezni...mikor még lett volna, még nem voltak kérdéseim :(
Mindezért most idehozom egy régi versemet - fent van már a főoldalon, de úgy érzem most itt a helye........

Havas Éva: Plakát-álmok

Nagyapám köddé vált a széllel,
ősz vitte karján szótlanul
- szegény nem tudta ez már a vég -
ecsetje végleg megpihent,
hová ment ott már nincs az úr...

Vezették olajbarna álmok,
vásznára festett díszletek,
mozaikfantáziát mázolt,
majd kezét lefogták zord, rideg,
jeges szívű szörnyetegek...

Nagyapám szélbe szórta álmát,
valahol messze fut vele az ősz,
rég nem rajzolja gazdagok plakátját,
elhamvadt minden, mi még rá várt,
nyughelyén csak hiány időz...

- s fölé a porba rajzolgat az ősz -