Kalliope titokblogja

A négy fix szavas "Kihívás bátraknak"-fórumtémába írtam. Ezek voltak a szavak: szeretlek, szivárvány, napsugár, édes

Szeretlek, te ősznek posvány pocsolyája!
A szivárvány uncsi - ma már más a pálya,
napsugár nem hat meg. Ködök kellenek.
Hagyjanak az édes nyári közhelyek!
(picit hazudós vagyok ma - ne figyeljetek!)

Baltazár a pékinas a tésztát dagasztotta,
látható, hogy munkájára van legkevesebb gondja
- elhagyta a kedvese, ezen kattog egyre -
rágóját a kelt tésztába bele is ejtette.

Látja ezt a mester, nem hagyja szó nélkül,
mérgében szegény feje csak úgy liliul-kékül.
Félvállról vette a szemtelen siheder,
pillanat, és a nagy teknő műhely földjén hever...

"Mondja csak mester, mit van most úgy oda?
Itt hagyom, és inkább leszek én katona!
Nem kell több fejmosás! Hangja kínba sodor!
A folytonos kárálástól kiszárad a bokor!"

- ennyit szól a legény, s kiszalad az útra,
kötényét még előtte bedobta a sutba...
...gőz tör hát elő a pék lapátfüléből
miközben nagyot harap a kifli csücskéből...

***

A "Kihivás bátraknak" - 4 fix szavas fórumba írtam ezekkel a szavakkal: gőz, katona, bokor, pék

Elég!

Hasadt a teteje,
friss ez a kenyér;
illata lengedez,
az orromig elér.

Ó, pékek remeke!
Haraphatnék beléd?
Három hete hogy éhezem.
Fogyókúra? Elég!

A Poen Poet fórumtémába készült vicces Babits-átirat.
(Remélem Babits megbocsájtja ;))

Az eredeti vers:

Babits Mihály: Memento
        
A hajad olyan fekete
a ruhád oly fehér;
az ifjuság igérete
az élettel felér.

Ó csal az ember élete!
Ki tudja, mi nem ér?
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is lesz fehér...

Két Radnóti evokáció - vagy inkább paródia féle. A Poen Poet fórumtémába írtam őket.

Szél szava
 
Habzik a víz, és habzik a vízben a sampon nagyon,
ladik a horgásztó közepében is habzik - hagyom.
köd a határban, még denevér se harapdál,
paprika kell, kacsaláb, magas ködben a tartály,
kattan a kép, tócsába hatol a homály,
habzik a felhő, utcagyerekben a máj,
habzik a hóban a nyál, kikefélem a télen;
röppen a csősz és zoknit rohaszt itt a szélben.

~és az eredeti~

Radnóti Miklós: Éjszaka
 
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

*********

Répatorta
 
Répatorta, étlapomra 
fölveszem.
Répatorta, étlapodon 
szeretem.
Répatorta - lehet, kapok
haraplak.
Répatortaszelet - adok
vastagat.
Névnapomra  rád növesztek
egy képet.
Névnapomra rám növesztesz 
meséket.
Répatorta nem színes 
ha fakanállal 
fölverem.
Névnapodra dalba zárom
legszebb álom-
slágerem.

~és az eredeti~

Radnóti Miklós: Két karodban
 
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Charlestont jár a hold a csillagokkal,

kirúgják a Tejút falait.

Keveredik itt a polka rockkal,

tart a buli egész hajnalig.

Csillagporban úszik már a parkett,

zongorista most egy blues-t nyomat.

A világűr csupa kósza hang lett,

Göncölszekér túl vadul tolat.

Fényeket fűz, szívritmusra rázza

rumbatököt két csillagszirén.

A közönség vodkát tölt a kádba.

Nem lesznek már szomjasak idén.

********

Eredetileg a "Kávéház a Tejút végén" fórumtémába írtam.