Kalliope titokblogja
Gyász~múlik~
...már több múlt el, mióta nem vagy, mint amennyit velem voltál...
Gyűlnek a könnyek
és a fájások
- július számomra
örökös átok.
Te is - már hét év!
el sem hiszem...
Múlik az élet.
Nincs szerelem.
sz54laca emlékére
Holnap (július 10-én) lesz hét éve...
~mosoly-kék~
Pilláim alá rejtelek,
mint holmi titkos bűnjelet,
s az éji szellő súgja meg
mit kimondani nem lehet.
Elszállt öt súlyos, árva év.
Hiányod most is rongyra tép,
de húnyt szemhéjam rejteke
mosoly-kékeddel van tele.
Mert tegnap volt öt éve...
~akár egy villanás~
Apukám emlékére...
Akár egy villanás,
úgy cikáztál át
a földi életen.
Harminckét évedet
-mi oly kicsiny szelet
az idő színpadán-
úgy töltötted el,
hogy minden rólad énekel,
mi megérinthetett,
ki találkozott veled.
Szívem mindig szeret
drága apukám.
A földi életen
úgy cikáztál át,
akár egy villanás.
***
Ma van 52 éve, hogy örökre itt hagytál...
***
~Anyácska emléke~
Érzem hogy nézel, óvva, mint régen.
Tekinteted tán a napfény az égen.
Hisz mára kiderült, ott fenn ragyog.
Tőle most újra kislány vagyok.
Anyácska hidd el, őrizlek mindíg.
Puha simításod kisér a sírig.
Csipkefényálom övezi lépted.
Nyomodba senki de senki sem érhet.
~Rólad szól~ Krampuszomnak
A pillanat mi elszelelt.
A mozdulat mi bennem él.
Sok apró becéző szavad
- hozd vissza most a kedvemér'-
Ha leírhatnám mit jelent
hiányod - sajgó éjszaka.
Ha eldúdolhatnám neked,
tán visszafordulnál - haza...
De jól tudom, hogy nem lehet.
Nincs arra dallam, nincs szöveg.
Az elmúlás vastag köde
felfal, rám szakad, eltemet.
Csak álmaimban van helye:
mosolyod édes gyöngyei,
csillannak, s ettől mindenem
emlékeiddel van teli.
Nem jöhetsz el. De jól tudom,
hol föld az éggel egybeér
ott vársz rám, és egy csillagot
izzítasz épp a kedvemér'.
Én gyertyát gyújtok. Jól figyelj:
neked morzézza éjen át
hogy hiányzol, és nélküled
csak üres puszta a világ.
(Krampuszomnak - halottak napjára.)