Kalliope titokblogja

Az estbe böffen trombita hangja,
színpompát robban ezer sziporka:
az éjfél fénybe öltözött delnő.
A jókedv biztos az égig felnő.

Pezsgő, ha durran, ki gondol arra,
a csillagmintát vajon ki varrja
óvatos kézzel ég bársonyára?
Ezüstöt ki sminkel a hold arcára...

Elég volt mára a filózásból.
Az élet lassan puhára kártol
- de dalom mégsem szólhat ma erről!
Iszom egy kortyot, s rosszkedvem megdől.

Régebben voltam egész és élő,
nem ilyen vacak, mindentől félő...
Szemem a múltból a jövőbe réved.
Kívánok nektek boldog új évet!

profán zarándoklat
nincs benne szent semmi
csak nyugtalanság hajt
fények nyomán menni,
nincs - becsomagolva,
akkor is csak ennyi:
szemhunyásnyi csendek
fázós ébredések
néha azt gondolom:
unikum hogy élek

A 4 fix szavas fórumtémából hoztam át. A fix szavak: zarándoklat, nyugtalanság, unikum, becsomagolva

Kibicsaklott a délután.

Lekókadt fejjel visszanéz.

Integetésre emelt kéz.

Lehanyatlott. Már nem talál.

Szemem sarkában könny helyett

gyűlik a tegnap sósava.

Ökölbeszorult éjszaka.

A lelkem rozsdás rettenet.

Kilyukadt zokni már a nyár.

Mihaszna semmitérő. Nézd

a hajnal csupasz bőre fényt

iszik de új örömre vár.

Téged hóna alá kapott
nem éreztél újabb napot
a hiányod itt lángol még
s bár újra tiszta kék az ég
de kékje tűnik (csak nekem)
lassan csillámszikrát terem
csak elfáradt szemem
s ha eltűnik a szép világ
hiába virít száz virág
hiába szó ha nem tudom
igazgatni a lapokon
hiába rím, hiába kép
ha csak elmondják hogy szép
te elmentél a nincsbe fel
rólad a szívem énekel
majd hirtelen belémrobban
látod, hogy te jártál jobban?