Kreatív szóvarázs

Még egy Ancsa szavaival: pertelen, rikolt, elring, bánatláz, enged,hámoz, narancsház, elfolyik, éhező, piheg 

Bagoly rikolt az éjben,

elring az édes álom.

Enged hogy újra éljek,

nyugodtan, pertelen.

Hasaljak mézízű fényben,

lágy szavú fellegen.

Bánatláz perzselt engem.

éreztem: elfolyik,

keserü levet enged

bennem a szerelem.

Bánatot hámoz rólam

holnapom. Rejtelem.

Derűre éhező lelkem

piheg - vár oltalom,

nem könnyez nincseken.

Már nincs félelem.

Illatos narancsház-rejtekem

megóvja az időt nekem.

Ezekből a megadottakból: fohász, szédül, bélyeg, suhog, ránc, pislog, pillanat, forr, halvány, időtlen

suhog ősz köpenye
arannyal körbefonva
égig ható fohász a táj
lelkem szédül bele
már szinte fáj
az érzés: nem vagy itt
időtlen szirmait
bontja a homály

ajkára forr a dallam
sikolt a pillanat
pislog a virradat
mellém fekszik halkan
megnyugtatni engem
arcán sajnálat bélyege
halványul s vele
ráncot vet fájó szívem

Még egy vers a most aktuális megadottakból:  érik, néha, szimatol, köszönöm, máris, vége, kunkori, dudorászik, feldereng, reméli

Kunkori kis mosolyokat küld felém a hajnal,
miközben szimatol, álmosan pislogok felé.
Szellő ajkán dudorászik, ébreszt madárdallal,
nem tudja még hogy szívem-lelkem már nem övé.

Megcsaltam az álmaimmal, átkaroltak engem.
- néha már úgy hiszem, talán ez a való -
majd rádöbbenek hamis volt, de vége,
és mégis-mégis álmodni volna jó!

Érik a virradat - pírt gyújt már az égre,
egy új nap képe fénylőn feldereng.
Remélem álmom máris átkisér a fénybe,
s ha mégse', emlékét neked köszönöm!

Új vers az új szavakból: érik, néha, szimatol, köszönöm, máris, vége, kunkori, dudorászik, feldereng, reméli

Néha, így nyár végén feldereng az emlék.
Agyam szegletében motoszkál a vágy
arra, elmeséljem: boldog voltam nemrég,
érik bennem erős elhatározás.

Lassanként rajzolom - remélem hogy nem baj-
szerelmünknek teljes csillagtérképét.
Közben ablak alatt bánatot szimatol
az éjfél, s dudorászik nekem bűvzenét.

Máris kezdeném, de nem lelem szavaim,
kunkori fürtökben hull rám a magány,
rólad dúdol egyre, s bánatom falain
visszhangot gerjesztve otthonra talál.

Köszönöm, hogy voltál. Megmutattad nekem,
lehet szépen élni, ha örök a nyár,
de mindennek vége - páratlan lett szívem.
Nyarunk elsöpörte a rideg halál.

A megadott szavak, melyek a fórumban inspiráltak: pihen, szorít, érdes, ránc, billeg, fakó, méz, halad, fehér, ima

Fehér kelme hullik vállairól alá,
ráncokat vet rajta a szellő szava.
Szempilláin billeg még az édes álom:
a fakó világnak mézes mosolya.

Ima szólal ajkán, fohászkodva kéri,
ez a rém-szorítás fusson már tova,
míg szívében pihen minden elmúlt régi
szép szerelme vágya, íze, illata.

Az éj meg csak halad megszokott utakon,
érdes hangon senki nem állítja meg.
Hóna alatt álom, zsákjában nyugalom,
homlokán a remény csillaga terem.