Kreatív szóvarázs

A Keretbe foglalva - játékos versírás mankóval! fórumtéma megadott sorait felhasználva  írtam.
A megadott sorok Radnóti Miklós: Gondolsz-e rám című verséből
első sor: "Fölötted egy almafa ága,"
utolsó sor: "hold bámul a béna világra."

Az elmúlás dala

"Fölötted egy almafa ága,"
fel-le hajlik ahogy fújja a szél
(vagy hajlítja láthatatlan spárga?)
távolról már az ősz zenél.

Könnyű érintéssel foltozgatják
sárgák, barnák és vereslő rozsdák
az árnyakba búvó fázós tájnak arcát.
Zöldellni csak a fenyőket hagyják.

Majd ha az ősz már leteszi ecsetjét
-októbert november szürkeségre váltja-
erre a szezonra kifogyott a festék,
"hold bámul a béna világra."

Az "első-utolsó soros" fórumtémából hoztam át. A megadott sorok Baranyi Ferenctől származnak:

"Amíg csupán lopjuk magunknak egymást"
"Karomba kaplak s mégsem érlek el."

Amíg csupán lopjuk magunknak egymást,
az idő kolonc, soha nem jóbarát.
A szív rebben, ha a mohó szem meglát,
s isszuk a rejtek-percek újborát.

Ha végre már folytonos a jelenlét,
bearanyozzuk egymás szívét,
s hogy minden pillanat legyen szép,
fényre váltjuk a szürkeség színét.

Aztán ha bomlik, lazul a bűvháló
- ha érzem: fényem már nem érdekel -
az együtt-órák anyaga szétmálló...
Karomba kaplak s mégsem érlek el.

Az aktuális szavak a fórumban: földeken, görget, vigyázz, fűszálon, romlás, ringassa, tavon, csüng, mosoly, orom.

Harmatgyöngy csüng boldog fűszálon,
a tavaszi hajnal megvalósult álom.
Már a napot várja völgy és orom.
Szellő gyűr ráncokat álmos tavon.

Széles földeken vágyakat görget.
vigyázz, ha elveszted nem leled többet
ezt az őszinte pillanatot,
mikor a romlást mind hátrahagyod!

Ringassa lelked e félig-valóság,
hidd el, megtalálja annak a módját
hogy egy új szép nap felé kitárd szíved.
Mosoly-ízű percek: és ez mind tied!

2017. május 21.
 

Ezekből a megadott szavakból: ormon, kapar, cibál, újhold, pattan, konty, vékony, gyengéd, csacsog, hangol

Ködös ormon bús szél cibál
csontra marjult ágakat.
Fázós éjben lelkem reszket
a jégtől, mi rátapad.

Küszöbömön hiány kapar,
újhold gyűri álmomat.
Lehunyt szemem mind kipattan,
ébren ér a virradat.

Lassan tűnik tél emléke.
Távolban már kikelet
készítgeti palettáját,
keveri a színeket.

Éj kontyába szellő tűzi
égre feslő vér színét.
Vékony hangját próbálgatja
kismadár: csacsog feléd.

Gyengéd kézzel így terelget
a természet, a világ.
Minden a tavaszra hangol.
Minden szépségért kiált!

Őszködök járnak. Hűlnek a fények.
Rozsdát öltenek halni kész levelek.
Keringőt táncol éjjel a lélek,
míg lassan az élet java lepereg.


A nap sugára szemet vet a tájra,
még utoljára lustán széttekint.
Fényhálón dajkál lágy ritmusára
szellő szavának. Majd búcsút int.