Épp harmincöt éve

Ez most az "Írjunk verset az első és utolsó sor megadásával " fórumtémában született - a szomorú aktualitás jegyében.

"Megint tavasz van, és megint panasz van."
Vízpermet áztat rétet, kertet, arcot,
tócsákat kerülgetve lépek égre nézve,
s mitha csak föld nyílna meg alattam
mikor elém vetül múltamnak édes képe,
s fülembe kúszik tovatünt hangod.
Fényeken suhantunk - épp harmincöt éve
súgtuk egymásnak: mindörökké,
kezünket kulcsolva közös útra lépve
- s te nem vagy most itt mégse'...

Megint tavasz van, illatterhes május
lelkünket kötöttük csokorba
boldogan zártál két karodba
esküszónk szállt a végtelenbe
s álmokat rajzoltunk a porba.
Régen volt - épp harmincöt éve
 - nem tudtam: itt hagysz egyedül.
Szememben hiány könnye ül. 
Már tudom: hazudtak az álmok
- "emlékek orgonáit tépve járok."

Ma van a 35. házassági évfordulónk - amit már 17 éve nem ünnepelhetek...csak gyertyát gyújthatok Érte...



***