Kreatív szóvarázs
~napindító~
"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még"
nem is bírta nyitni kék szemét az ég,
s a kismadarak vidám nyári hangja
is messzetűnt, mert felé őszt lehelt
az esőfelhőt cipelő bánatos, levert
új nap...az elmúlásnak napja.
Kedvetlen indult, és búsan haladt.
Már lassan fentről osontak fény-nyilak
a ritkás, hervadt lombok közt szemébe,
majd nyújtózkodva gondolta: ma jobb lesz.
S a későn kelő nap mégis csak dobott egy
"Arany csókot egy munkáslány kezére..."
A "Keretbe foglalva" fórumtémába írtam.
Az idézőjeles kezdő és záró sorok Tóth Árpád: Körúti hajnal című verséből származnak.
***
~álom és valóság~
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
A "Keretbe foglalva" fórumtémába írtam.
Az első és utolsó sorok kölcsönzöttek.
"Van egy titkos kertem"
álom terem benne.
Óvom, védem, úgy vigyázok
erre a kis kertre.
Hisz az álmok szépek,
símogatnak lágyan,
elringatnak puha-pihe
selyemvetett ágyban.
Viszont a valóság
ablakomon is túl
fenyegető, fogcsattogó
szörnylényektől bolydul.
Nem merek kinézni,
pedig süt kint a nap,
mégis félek, rémfogával
a baj belémharap.
Majd ha egyszer vége,
s elmúlik a járvány,
kilépek az álomkertből:
ott is vár szivárvány.
Hallom a fák ágán
sok kismadár dalol,
és végre álom s valóság
"összeér valahol."
~vigaszcsillag~
Változást szomjazó lelkem
maradék emlékek közt motoz.
Szilárdan szívembe dermedt
hiányod - kiürült doboz.
Körül csak sötétség terül.
Nincs fény. Nem csalogat napút.
Egy csillag csak,
mi vigasztalgat.
- végig a zsebemben lapult -
***
A 4 fix szavas fórumba írtam.
A fix szavak: szomjazó, maradék, dermedt, napút
Télpillanat
Immár a negyedik vers született ezekkel a fórumban megadott szavakkal: kopogtat, tüskés, kályha, álmos, ablak, dörömböl, láng, varjak, Hold, zord
Zord szél kopogtat álmos ablakon.
Kéményben dudál, és én hallgatom.
Lángok táncolnak kályhám rejtekén,
lassan elszunnyad minden vágy, remény.
Ott kinn a magasság ködben fuldokol.
Szívem elszorul, benne bánat kóborol.
Egyre csak dörömböl az álom falán.
Ha bebocsát, én is megnyugszom talán.
Tüskés gondolatok sebet ejtenek.
Varjak szárnyaikkal kormoznak eget.
A Hold talán alszik most is valahol
felhők mögé bújva. Távol egy kutya csahol.
2018. január 14.
Két négysoros
Mindkettőt a Kihívás bátraknak 4 fix szavas fórumtémából hoztam.
~valami mást~
Prizma bontja napomat színekre.
Átkozott léptű rutin az este.
Homlokomon fix a felhőátvonulás.
Átutal talán a holnap valami mást...
(átutal, felhőátvonulás, prizma, rutin)
***
~idill~
Szivárvány ívén nincsenek gombok,
kiskutya hűsöl, takarják lombok.
Tavacska fodrán napsugár táncol,
ez a kép mindig magához láncol.
(szivárvány, gombok, kiskutya, táncol)
***