Emléktelenül

K.B.•  2017. január 10. 21:25

Alig vannak még emlékeink
jelenekért élünk
emlékezni nem kell
szívünk dobban
a napokban élünk,
ha pillanatokért teszem össze kezem
te azt adod meg nekem, szerelmem..
Ha többet akarsz, én rohanok ha pedig én,
minden gondod eldobod
nem baj ha fúj a szél marja bőrünket a hideg,
leheleted mindig forró és heves.
Kihunyt az égen a mai napunk
de így lesz-lesznek boldog holnapunk
kereslek szunnyadó perceimben
nappalokból épített teraszokon,
megtalállak,
keresel a hűs apró érintésektől
heves magunk világában.
Tegnap szép voltál,
ma pedig gyönyörű
 holnap csókkal várlak reggeli éjben,
kéz a kézben, az első perc a legszebb,
látlak érezlek, végre érezlek..szeretlek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!