JulCSIllag blogja
Fehérgyász-moha
POLGÁR JULIANNA
HÁROMSZÁZHARMINCHARMADIK HÁLAÉNEK
(Fehérgyász-moha)
Gyönyörű Gyöngyszavúmnak
(és Sára Sándornak szökőév(ny)i születésnapjára)
,,Csak az elérhetetlenről álmodunk"
szakadatlan -- Csak az örökös bizonyítás
hiábavalóság-ketrecébe dobottak dőre
teremtésvágya hömpölyög mint ez
az altató tejes bizonyosság - ez a Hét Hegyet
rejtőztető KÖD-koszorú -- Vajon a szégyen
szőnyege ez hol e szekerce-dobáló század
vérzivataros díszszázada döng dübörög
vagy az éteri megvilágosodással vemhes
megértés fehérgyász-mohája -- Mert ma
minden az adakozásért -- Mert ma minden
az újjászületés útvesztőiért ha a holnap
hagyománya a tünde TÉT -- Mert JÓ ez
az elévülhetetlen de ,,takart tudás" mikor a dér
daraBONTjai a szószámadás vesztőhelyére
visznek -- A ,,Szellem és Szerelem" dáridós
Don-kanyarába sorolt a Sors mintha hiába
hirdetném a Szeretet Vallását (Kedvesemnek)
1996. november 28., Nap-hegy
Amikor elindulnak a szavak
POLGÁR JULIANNA
KETTŐSZÁZHATVANKETTEDIK
HÁLAÉNEK
(JulCSIllag-JELENÉS)
Gyönyörű Gyöngyszavúmnak
Mégis -- Elindulnak a szavak
(botladozva - ,,Mester-igézô"
nagy kalandra) -- Elindulnak
szitokszirmot szedegetni és
szánaLOM(B)-koronás fákat
szólogatni - szüljenek keresztet
kínszögekkel kivert stációk díszét
És szüljék önmagukat újjá
- szüljenek hiteles(ítô) Igét -
betűk bűnét mondatok múltját
És JELEKet -- Ott Mária-magasztalás
itt JulCSIllag-JELENÉS emitt Cloé-kín
amott Margarita-megalázás
Csak elnéztem a gyűlölet dús
gyomrengetegét miként virít
az Aranykor-Arcon -- Mégis
Elindultak a szavak - ,,ÉRTÜNK" -
1996. szeptember 18., Budapest
Amikor nem öncélú a költészet
POLGÁR JULIANNA
KETTŐSZÁZNEGYVENEDIK HÁLAÉNEK
(Betonhártya-zizegés)
Gyönyörű Gyöngyszavúmnak
Villámkeresztek az égen és az
esőstációk szálka-sorfala
is -- És a mennydörgés Isten-szava
se enyhíti a nyárvégi nyomást
A lepusztult lihegő házudvarok
szürke ,,betonhártya-zizegésű"
sámándobok -- Dobol kopog a víz
A szégyen ilyen ragaszkodó ahogy
a szegénység száműzhetetlen
mocska is -- Bérház-szerelmek vad
nászi hangját söpri a szél - sikolyok
és verés ütemét -- A Felelősség
fölemelő Fényerejét honnét is
hozzam el hogy e megcsalt magára
hagyott nép e kifosztott esendô
nemzet(t) visszanemesüljön méltó
magasába -- Honnét honnét a Fényt
1996. augusztus 27., Budapest
Trianonról - folyt. köv.
POLGÁR JULIANNA
EGYSZÁZÖTVENHATODIK
NAP-SUGALLAT
(Trianon-nagyárva)
M. F-nek, polihisztori Pegazus-pártolómnak Los A-ba
(valamint Harag György emlékének;
Béres Ilonának és Halmos Bélának születésnapján)
Bíborfekete kokárda
Hazám halálos hozsánna
Határ-határtalanságra
ítélt Trianon-nagyárva
- bomló bekecses bocsánat -
#
Csitít a csönd is -- Koszorús
Kálvária-hegy Mária
álma -- Kezében szomorú
országom - élő vádirat -
2000. június 4., A ,,történelmi” Magyarország
közepén, ZEBEGÉNYBEN
Kedves Lajos!
Szíves elnézést, hogy félreütöttem, már pedig én
igyekszem helyesen írni, ellentétben az ezen a honlapon
publikálók többségével.
Köszönöm a reagálást! Nem tudtam az előzőnél
hozzászólni, mert állandóan belépésre biztatott a rémes
rendszer, holott már megtettem, de új blog-bejegyzést
engedélyezett.
Az egyik verséhez már írtam viszonylag pozitív kritikát,
de a Trianon-vers ,,valamiért" nem jó!
Most a saját példámat mutatom be, bár a tördelés
biztos zavaró lesz.
Legyen egyéni inkább, mint a dicsért vers esetében,
Petőfi-szerűen lelkesedni ma nehéz!
Üdv: dr. House-Sister
Trianonról - másképp, vagy csak így!
Reményik Sándor: Gyűrűt készíttetek...
Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!
Június 4. 1920.
Én megállok e sírkő-dátumon.
Én nem megyek egy lépést se tovább.
Eszembe jutnak Nyugat népei,
A gőg, a hitszegés, a csalfaság!
A társtalanság komor bélyege
A megalázott, széttépett hazán,
Mohács, Majtény és Világos után:
Neuilly és Versailles és a Trianon!
Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt
Csak gyűlölni és megvetni tudom.
A dalai, a csipkés-finomak,
Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott:
Nekem: káromló, rút rikácsolás,
S én visszavetem néki, mint a rongyot!
Remete-nemzet lesz a magyar nép,
Mintha magányos szirten állana,
Vezeklő-oszlop tornyos tetején;
S csak Istene lesz véle, s bánata.
Eszembe jut a kettétörött kard,
És lobogóink tépett erdeje,
És néma, fagyott öblű kürtjeink, -
A némaságuk mintha zengene!
Eszembe jutnak elnyomóink itt:
És árva testvéreink odakint;
Június 4. 1920:
E dátum lázít, fenyeget és int.
Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!
1920. június 4.
(2004.dec.05.)
Sziasztok!
Ezzel az IGAZI verssel próbálom V. Z. F. úrnak bemutatni, hogy milyen verset szeretek látni
és olvasni Trianonról. Talán hogy a vers írója igencsak megélte az eseményt, jobban elhiszem,
sőt, átélem, amit írt.
