Piros hó

Hóval fedett magas dombon,

Hóval fedett nyárfa.

Nyárfán kívül az magasban

Más, napvilágot nem látja.

 

Szikrázó hófehérség selymesen

Fekszik fel az ágakra,

Más szín nem is fedi a fát...

Hisz nem lenne ily gyöyörű látványa.

 

És mit látnak csillogó szemeim,

A fa tetején szebbnél szebb

Madarak szállnak alá,

És ontják tűzvörös vérüket.

 

Millióan áldoznak a fának,

A vér csak csurog rajta végig,

Ami itt a szépségért folyik,

S a fa csak áldogálva szépül a végtelenségig.

 

Hófehér fa tetején folydogál a vér

Én ámulva gyönyörködöm…

Istenem… Ha egy lány lenne e kép…

Fehér bőrére omló vörös hajában, állandóan gyönyörködnék…