'J. Monroe' versei...

Újra kérdi hogy vagyok,

S, hogy bajom van e,

Mert úgy látja szomorú vagyok,

Pedig csak vágyom valamire.

 

Mire, at én sem tudom,

Az is lehet, hogy semmire,

Lehet,hogy csak nem birom,

Az élet nyomását szivemre.

 

De ő akkoris érdeklődik,

Tehát törődik velem,

Érzelme akkor sem izzik,

Úgy mint én nekem.

 

Kusza ez a vers,

Gondolataim is azok,

Most is… minek irok?

Mindegy… hagyjatok… jol vagyok…

Mi ez a fertő?

Nem pestis…

Nem influenza…

Közénk tette a teremtő!

 

Gusztustalan, tapló, féreg!

Gennyedző lelkének

Nedvét csurgatja,

S talpam alatt már ragad a méreg!

 

Csúszó – mászó fajtája,

Folyatja alánk mérgét,

Permetezi a levegőbe,

S körülötte mindenki ezt szívja!

 

És én szívok legjobban,

Ez a mocsok

Legnagyobb kincsemet

Fertőzi aljasan, titokban…

 

Salakos, kínzó csókjaidtól

Enyves a szoba…

Enyves a múlt

Rothadó lelkednek szagától…

 

Úgy féltem egyetlen kincsemet…

Hogy baja esik…

Hogy tőlem elveszik…

És elvenné ezzel együtt életemet…

Ez a gusztustalan, fertőző féreg…

Hóval fedett magas dombon,

Hóval fedett nyárfa.

Nyárfán kívül az magasban

Más, napvilágot nem látja.

 

Szikrázó hófehérség selymesen

Fekszik fel az ágakra,

Más szín nem is fedi a fát...

Hisz nem lenne ily gyöyörű látványa.

 

És mit látnak csillogó szemeim,

A fa tetején szebbnél szebb

Madarak szállnak alá,

És ontják tűzvörös vérüket.

 

Millióan áldoznak a fának,

A vér csak csurog rajta végig,

Ami itt a szépségért folyik,

S a fa csak áldogálva szépül a végtelenségig.

 

Hófehér fa tetején folydogál a vér

Én ámulva gyönyörködöm…

Istenem… Ha egy lány lenne e kép…

Fehér bőrére omló vörös hajában, állandóan gyönyörködnék…

A büntetése: Élet!

 

-Bűne?

-Érzékenység, gyengeség…

-Hihetetlen! Bűnössége

fertőző selejtje!

Elnyeri méltó büntetését,:

Tovább kell élnie életét!

Tiporjon át rajta ki teheti,

aki gyenge, azt meg kell edzeni!

Ítéletem szent!

Nem tehet ellene senki!

Mert én vagyok az Úr,

szavamat kell isteníteni!

 

(Pedig ha az ember látná,

hogy ez az „Úr” az, aki

a hetedik napon megpihenve

mennyi mindent felejtett ki.

S mi teszünk szivességet

az Úrnak, mutatva gyengeséget,

hogy élünk,

vagy úgy teszünk,

vagy megpróbálunk,

mert halni gyengék vagyunk…)

Szent Péter kenyere

 

Minden egyes édes falatja,

Édes csókom lelked ajakára.

Legyen csodás neved napja

Vanessza, lelkem őrangyala.