'J. Monroe' versei...

Kurvák vére folyjon patakokban…

 

Ha a nőket lazán, két csoportra osztanám,

Vannak Kurvák, és a többség az én Múzsám.

 

A kurvák boldogan élnek,                                                                       

Jobbra-balra kefélgetnek,

A korosztály vagy etika nem számít,

Elég ha egy momentum megindít.

 

Mint koszos hippik,

Életüket korlátok nélkül élik,

De legalább vidámak,

Mert egy faszt mindig találnak!

 

Kik a múzsáim, tiszták,

Gusztustalanságot nem pártolják,

De senki se hibátlan,

Bennük is nagyot találtam.

 

Zizijük a kor,

Hogy tizennyolc alatt nincs mámor,

A részletek mellett elhaladnak,

Csak elvük tartós, és vak.

 

Tisztelet a kivételnek,

Mert vannak ellenzékek,

De ki nekem oly fontos,

Töredéke ez elve hibás, foltos.

 

Nekünk férfiaknak Kurvákkal kell éljünk,

Mert a bűvös tizennyolcig ez jár nekünk,

Van kinek megadatik a hű, és viszonzott szerelem,

De nem nekem, nekem nem...

 

Mi sem vagyunk tökéletesek,

Egyesek élvezik a Kurva életet,

De nekem ez így nem elég,

Mert a hű, szenvedélyes szerelem elég.

 

Azt mondom Kurvák vére folyjonk patakokban,

Én megbízom a barátaimban,

S hiszem hogy lesz egy jobb világ,

Mikor együtt élnk fiúk, és Múzsák.

 

Addigis szívunk minden kurvával,

De vakon élvezzük,

Mert Múzsáink mindig ottvannak szívvel, aggyal,

Hogy átvészeljük, és szeressük.