Jena blogja

Nos, mit is írjak!

A mai napom, eléggé unalmasan telt. Talán azért, mert nem tudtam semmivel lekötni magam. Pár napot rákéne majd szánnom, a következő hétből, hogy tanuljak, mivel nem ártana. Főleg matekból... Borzalmas, hogy abból én milyen szinten állok... :S

Az olasz nyeltan tanártól azt a feladatot kaptuk, hogy kikell választanunk, egy híres, már halott ember, és majd május 2.-ra lekell adnunk egy 4 oldalas olasz nyelvű életrajzot. Nem tudom kit válasszak. Gondolkodtam már Bob Marley-n, de nm vagyok biztos benne, hogy a tanár bele menne, majd megkérdezem. Talán, egy híres költöt, ha már a poet-en vagyok. :D

Nem tudom, majd még gondolkodom rajta. Hétfőre, majd 5 mondatot írni kell erről a személyről. Majd írok Bob-ról, és valaki másról, ha esetleg Bob-ot nem fogadja el.

Nem igazán tudom, mit írjak még.. Nics semmi ihletem. Azt hiszem már ennyi.

Szeretettel: Jena

Üdvözletem!

Nem is tudom igazán mit írjak ide. 

Az igazi nevem Sári Barbara, de ezt nem igazán szeretem, bár mennyire is meglepő, vagy akár egyeseknek felháborító.  Így a nem hívatalos nevem Jenga vagy mint ahogy itt van Jena Santos.

Nos, hogy valamennyit meg tudjon rólam az aki ezt olvassa, '993. 07.15.-én láttam meg a napvilágot, Szolnokon, a Hetényi Géza kórházban. Ez óta 15 év telt el, és én még mindig itt vagyok, és a Szolnoki Waldorf gimnáziumban kezdem szeptember kezdem a 9. osztályt.

A gimnázium utáni elképzeléseim a Debreceni orvosi egyetemre mennének az elképzeléseim, és ott végezném minnél jobban az orvosi szakköröket. Szeretnék majd egyszer sebész lenni. Azt, hogy milyen sebész még nem döntöttem el, és az sem biztos, hogy ha esetleg eljutok odáig, sebész leszek, addig még nagyon sok minden változhat.

Nos, most igazán, nem tudok mit írni. Azt hiszem most megyek. =]

-J- 

Üdvözletem!

Hát, nem tudom, hogy itt a poet-es blogokba miket szoktak írni és hogyan, de én ide a minden napi dolgaimat, érzéseimet, és megfigyeléseimet szeretném írni, hogy ha van olyan ember, aki megszeretne ismerni, akkor kapjon egy kezdő löketet. Számtalan blogot írtam már itt a neten, de valahogy sehol sem találtam meg azt ami én vagyok. Ha értitek mire akarok gondolni. Mindegyik olyan hétköznapi volt, és nem olyan kicsit extrább, mint amilyen egyesek szerint én vagyok.

Most pillanatnyilag tart az őszi szünet. Az első két napot pihenéssel töltöttem. Első nap feküdtem egész nap, mivel fájt a hasam, és nem bírtam mozogni.(igen a miatt fájt a hasam) Második nap, pedig Olvastam, neteztem, és filmet néztem. Swnney Todd. *.* Nagyon tetszett. Kicsit örült, de nekem nagyon bejőtt.

Tegnap ezen kívül, még beszéltem a barátnőmmel is, akivel szerencséren megvitattuk a problémáinkat egymással szemben, és szembesítettük magunkat, azzal, hogy egy fiú miatt ment egy kicsit tönkre a kapcsolatunk. De én megpróbálom rendbe hozni.Csütörtökön találkozunk. Egykis összeröffenés. :)

Eltérve ezektől a témáktól, a napokban gondolkodtam azon, hogy vajon, én biztosan szeretnék-e orvos lenni. Tudod, eléggé fájdalmas abba bele gondolni, hogy 20 évesen fogok kikerülni a gimiből, mert nálunk 5 évig van gimnázium, és én most 15 éves vagyok, és utánna vagy 4 év még a főiskolán, vagy egyetemen, ha felvesznek, és 24 éves biztos leszek mikor már onnan is kikerülök. És hova, és hogyan teszembe azt, hogy gyermekem legyen, mert nem akarom, hogy 24 évesen ne legyen gyerekem. A másik pont ami az orvosi ellen szól, hogy nagyon sokat kell tanulom, és e miatt abba kell majd hagynom a uvolát, amit nagyon szeretek, és a röplabdát is, amit már abba is hagytam, pedig az lételemem volt...

Hát nem tudom, igazából az orvosi melett mindig is ott állt, nálam a színészet is. Soha nem tutam igzán dönteni egyik között sem, és most sem megy... Segíts kérlek! Jó oké tudom, ezen csak én magam tudok segíteni, de akkor is egyedül nem megy. Nem tudsz valakit akinek volt, vagy van hasonló problémája? Igazán megköszönném, ha segítenél. :)

Egy pillanat és jövök, csak megyek ebédelni. 

Nos, már itt is vagyok. :)

Szóval, ezek a gondolatok fertőzték most meg az agyamat. Majd még átgondolom a dolgokat, és megírom mire jutottam. 

Teljesen más téma:

 Tegnap kaptam levelet, az egyik volt osztálytársamtól, akivel már elég régóta tartjuk klasszikus levélben a kapcsolatot. Ő Vácon tanul, Lucának hívják. Népihegedű művész szeretne lenni, és bár sok, gondot okoz neki, de mindent megtesz azért, hogy elis jusson odáig. Gond alatt azt értem, hogy eléggé elszívják az energiáját, a tanárok, és a sok tanulás. Ráadásul koleszban lakik, de azt mondta, hogy ott már össze szokott a többi lánnyal.:) Remélem sokra viszi majd még az életben.

Nos, mára nagyábból ennyi, majd még írok, valamikor. Nem ígérem, hogy holnap, mert lehet, hogy nem tartanám meg. :)

A viszont látásra: Jena.