Egy elveszett naplója

JeffMatthew•  2017. június 21. 20:09

Csak pár szó

Megfogantam. Megszülettem. Sírtam. Nevettem.
Megnőttem. Tanultam. Játszottam. Szerettem.
Örültem. Ismerkedtem. Barátokra leltem.
Éltem. Megleltem. Őrülten beleszerettem.
Elmondtam. Reméltem. Féltem. Rettegtem.
Csalódtam. Nevettem. Fájt mindenem.
Nem engedtem. Szerettem. Próbáltam. Vesztettem.
Maradtam. Törekedtem. Segítettem. Verekedtem.
Véreztem. Feladtam. Sírtam. Elengedtem.
Elbuktam. Temettem. Soha el nem feledtem.

JeffMatthew•  2017. június 17. 18:13

Empty words

empty room in empty house
empty cabinet in empty room
empty chest in empty cabinet
empty diary in empty chest
empty words in in empty diary
empty words, full of pain

JeffMatthew•  2017. június 17. 18:11

Vidd a lelkem

Nem küzdhetek többet már ellened
Csak hagyom, hogy felnyisd a mellemet
Tépd ki a szívem, vidd el a lelkem
Vágd ki az általad nyert hegeket

Csak fojts meg és dobj vissza a porba
Csak csókolj meg és küldj a pokolba
Szeress úgy, ahogy egyszer én téged
Vagy gyűlöld örökké ki a részed

Maradj velem a világvégéig
Kínozz az utolsó csepp véremig
Én az életemet neked adom
Pedig a tiedet meg nem kapom

JeffMatthew•  2017. június 17. 18:01

Gyászkeringő

Táncolj velem, te leszel a párom
A szívem lesz a színpad
Kínozz engem, nyugodt legyen álmod
A szívem lesz a kínpad

JeffMatthew•  2017. június 17. 17:56

Vers az angyalomhoz

Találkozásunk napját sohasem feledem
Esős őszi délután, ernyőd a kezedben
Ostoba kölyök voltam még akkor
Maga a megtestesült kamaszkor

Megláttál az úton és megvártál a sarkon
Csendben megköszöntem, de nem mutattam arcom
Rideg közönnyel lehajtottam fejem
Néma csendben a lábaimat szedem

Odafordulsz hozzám és a nevemet kérded
Nem hallottam semmit mert a zenében éltem
Megbököd a vállam hogy figyeljek rád
Megtörve utam nagy magányosságát

Lopva a te kérdő lélektükrödbe néztem
Rögtön tudtam, te vagy az, kit úgy hívnak végzet
Rekedt hangon elárultam nevem
Majd idegesen a tiéd kérdem

Ezzel kezdődött életem új fejezete
A legfájdalmasabbak még most következnek
Barátok lettünk vagy attól is többek
Ezek a kérdések máig gyötörnek

Megnyíltál nekem, egy idegen sihedernek
Utat engedtél hatalmas szeretetemnek
Nem ismertem az érzést amit adtál
Cserébe egy félénk szerelmet kaptál

Féltem kimondani, féltem rá utalgatni
Féltem nagyon magam újból megutáltatni
Ez az érzés keringett lelkemben
Kimondatlan, álmomban, keltemben

Kérdeztem magamtól, vajon miért szeretlek?
Miért várom mindig tekintetét szemednek?
Törött szárnyú angyal voltál, fehérben
Törött szarvú ördög voltam, véredben

Naiv lelkem utalgatott a kérdésemre
Nem figyelve hamis, ellenző kérésemre
Remegve vártam kemény feleleted
Nem kaptam mást csak szelíd leveledet

Gyöngéden ellenezted, kímélve lelkemet
Félve attól hogy barátságunk elengedned
Keserédes maradt számnak íze
De te maradtál életem dísze

Nem engedtelek el, titkon mindig szeretlek
Bármit mondhatsz, haragomból újra kereslek
Számodra csak barát maradok lehet
De én akkor is itt maradok veled

Az idő nem gyógyítja be az én sebemet
De gondosan alakítja ki a nevemet
Barátságod többet ér életemnél
Életed többet ér nekem mindennél

Bárhová sodor ez a könyörtelen világ
Én bármikor vissza térek hozzád kis virág
Szűzies, tiszta angyalom maradsz
Az életedben bármerre haladsz

Próbálok igaz maradni ezt megígérem
Mentorom visszhangját örökké felidézem
Érted megtagadom saját elveim
Elhagyom a legnagyobb félelmeim

Oly sok szépséges dolgot írhatnék még rólad
De egyik se tükrözhetné benned a jókat
Talán elkövettem jó néhány hibát
Te nem lőtted rám megvetésed nyilát

Egyszer talán a sors kemény keze hozzám köt
Vagy talán másban leled meg igaz örömöd
Bármi is fog történni, bármi vár
Soha többé el nem feledlek már