IrTom blogja

Még talán meg sem volt a gondolat mikor megtettem,

kihülve láttam őt, s voltam rokkant, s tehetettlen.

Banbán néztem s remegtem mozdulatlan,

arcomon a könnycsepp, mint fábol kifolyt könnygyanta.

A bánat keble szorított, ringatott szüntelen,

miközben a bűntudat kését mártja méllyebben.

Arcom lehül, testem satnyul, szívem késik.

Karom bénul, szám csak szólna, gyomrom vérzik.

Lépek egyet, meg is torpan hirtelen,

szívem tolna, agyam húzna, félelem.

szeme mint gyémánt csillant a visszatekintésbe,

látom ez lehet a pillanat a jövő kezdetére.

Megszólalnék, agyam folytom, szégyelem,

testem szívnek mérget adott, értettem,

megrémültem,s ránéztem arcom kővévált,

fordulok, a szív összetört, a világ rám vár.

Körülnéztem, az idő nyirkos kicsit hideg,

orámon a percek a karomra pihent.

Látásom homályos, de jól vagyok és boldog,

furcsa érzés, nem is tudom, elöttem egy póló.

Vicces tudom, nem fogok fel csak képeket és színeket,

e póló mit észleltem, ismertem és ébresztett

érdekes dolgokat, éjjeket, s csalogat

friss emlékeket melyben megtalálom magamat.

Láttam azt a nőt, mondanám már éreztem,

elmosolyodok persze ő is, ez a pólo nem véletlen.

Párja oldalán csak csalfan kacsint én rám,

szemem lesütöm, lelkem derül némán.

Aztán tovább nézek, s látom, egy vörös zuhatag,

arca szeplös, ajka véres, megint csalogat.

Ismét öntudatlan, meleg érzés önt el,

csupán az ágy mi bevillan, s utánna hogyan szökött el.

Büszkén és öntelten nézek a távolba,

mikor egy parfüm taszít végleg a mámorba.

Körülnézek, de nem látok csak érzem az illatot,

lehunyom a szemem, s nem látok csupán egy alakot.

Melleket és csípőt, barnás bőrt, combokat,

izzadt perceket, vad orgiát, s fáradt hajnalokat.

Nem a szívem dobban , bevallom ez igaz,

de valamit megmozgat, gerlyeszt, s izgat.

Köhintek egyet, szemem kinyitom, sóhajtok,

vérem visz tovább, testem visz tovább, megállok.

Ez lennék én, inkább egy estém, meglátom,

mi jön ma még, kit hogyan találok, rá vágyok.