Inrik blogja

[Bobo dünnyög]


Egy hete itthon vagyok Boboval. Beteg lett, aztán én is. Ennyit a szabadnapjaimról, meg a szegedi kirándulásról. Azóta sikerült az egész családot megfertőznie, az anyja is köhög, de nem meri magát szabadságoltatni, alig egy hónapja van csak szerződése.

Nincs jó hangulatom. Talán a betegség, vagy nem pihenem ki magam, ajövőn jár az eszem, és igyekszem kikapcsolni, amikor  a gyerekkel játszom, hogy jusson neki az apjából, ha már itthon van. Az -írás- is foglalkoztat, de csak a fejemben, egy sort sem írtam mostanában.

Ami volt, az volt, nem tudom továbbírni. Újat kell kezdenem, és ez a blog az első lépés, hogy rengeteg időmből kiragadjak rendszeresen egy kis időt, hogy újra ráálljon a kezem meg az agyam.

 

Idealista vagyok. Jung meghatározásában introvertált, de nem hordozom - hál istennek - az összes tipikus jegyet. Azt is észrevettem magamon, hogy egyre nehezebben nyitok az új felé, és szívesen hibáztatom az asszonyt a sok új és nehezebb (megoldatlan) élethelyzet miatt. De a baba okos, és imádom. Most itt áll mellettem, t+ömi mag-ába ++++++++++++++++++++++++ a tú--ró rudit +és

  se3gít

nekem gépelni:)

 

 

-----------------------

 

Nézegetve a régi e-naplómat,  félelmetesen tudtam a sorsomat. Kár, hogy most nem látok ilyen előre. NIncs időm magamba nézni, elmélyedni, csendben lenni egy fél órát, és meditálni. A sok olvasott és a regénybe kívánkozó gondolat is ide-oda capong a fejemben, nem akar még letisztulni. De valahogy azt is tudtam régebben, hogy be kell töltenem a harmincat, hogy elég érettnek érezzem magam a publikálásra. Nos, betöltöttem, de nem érzem még ezt a változást.

 

Zavar az is, hogy meg akaraok felelni a jövendőbeli olvasóknak. Ezt, mióta írok ki akaraom törölni magamból, de nem megy. Ott van előttem a fejük, a nézésük, ahogy olvassáka sorokat, a gondolatok, a mozdulatok. Nem akarok én semmi mást, csak magamnak megfeleni.

 

Amúgy az íráshoz kettős élet kellene. Egy, ahol élsz, és egy ahol írsz. Mindekettő borzasztó sok időt igényel, és nekem most az egyik is sok... mégis, megpróbáljuk beosztani, mert ez így nem fog menni.