Blogom

Ne haragudj rám, ha titokban imádlak, elsuttogom neved hervadó virágnak. Nyári estén csillagok csak Rólad mesélnek, ne haragudj rám, ha fáj a szívem Érted! (by Facebook gondolatfoszlányok)

Most írtam nem rég meg az életem első novelláját, és nem tudom kirakni Gothart.hu -ra ( ahol ugyan úgy fent vagyok). Megint szerver problémáznak. A poetnek pedig SOSINCS ilyen problémája. Ezért jó ez a hely.

Hello mindenkinek. Mostanában vannak problémáim az emberekkel, és hát édesapám rá világított a dolgokra. Beszélgettünk négyszem közt, és még kaptam tőle egy e-mailt amibe ez volt. Tekintse meg mindenki és vonja le a tanulságot. Íme: 

Mi van a szívünkben?


Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén...
A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg. A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

Na, a mai napom jó volt. Voltam esti sétán a legjobb haverommal. De nem ez a lényeg: Hanem végre megnyugodtam. Végre, jól tudtam magam érezni ezen a héten ma legjobban: Jót beszélgettem, és még elkezdem gondolkozni régi dolgokon, amiket el is vetettem. Van úgy az ember, hogy megnyugvást keres ( ez esetben szeretetben, férfianál általában nőkben keresik a boldogságot). Nos, és hát volt kedvesemhez jutottam, akivel épp ma találkoztam, bár pontosan nem láttam kivel volt, mert nem érdekel: Minél többet foglalkozok vele, annál jobban felkavar. Ezért nem szabad a mély tóba fejest ugrani: Ki tudja, mi van a zavaros mély vízben. Akivel porul is jártam ( ez egy regénnyi mesélést igényelne amit köszönöm nem kérek). Nem vagyok egy nyálas ürge, sem egy érzéketlen bunkó, de azért nem szeretem ha annak néznek ( mármint érzékenynek és sebezhetőnek). A lényeg: Mindig keresek egy békés gondolatot, hogy valamiért, megnyugodjak mikor ideges vagyok. Mondjuk, vágyakozok szerelmem után ( igen, sajnos nem azt mondom, hogy nem tudok neki kedveskedni, kapcsolatba kerülni, de sajnos mikor kapcsolatba kerültem vele de elcsesztem, és félre értette a dolgot uff...). Na, és pont ilyenkor mikor gondolkozol valamin berontott a volt barátnőm képe a fejemben ekkor volt az mikor magamban felszólaltam MI A FENE. Nem megyek vissza senkihez, semmihez, aki megsértett, vagy esetleg kihasznált stb stb. Nem szeretnék a múltba vissza menni, emlékeket idézni, inkább keresek valakit, minthogy nem a múltam egyik kis megrontóját keressem. Ennyi volt mára, mindenkinek jó olvasást.