Kérdezlek, magamban

Emlékszel vajon rám, ha elül körötted a zaj?

Gondolsz-e néha arra, milyen is volt tavaly?

Eszedbe jutnak-e a szép szavak, levelek?

Mosolyogsz vajon, vagy dühöngsz még ezerrel?

Cinkosom vagy-e, vagy ellenség lettél?

Ki tudja, tán azt hiszed, végleg vesztettél.

Kinek látsz te engem, látsz-e még valaha

szentnek, ribancnak, vagy egy jó barátnak?

Igaz volt-e minden, netán én képzeltem,

hogy szerelmünk létezett, vagy érdekeltelek?

Álom volt az egész? Hittem és akartam,

te meg hazug módon szerelmed tagadtad.

Kísértem vajon még éjjel az álmodat,

ébredsz-e arra, hogy érzed illatomat?

Vajon ébred a vágy benned, ha eszedbe jutok,

vagy igaz sem volt a sok buja légyott?

Igaz volt a csókod, őszinte a vágyad,

forró ölelésed, vagy áltattam magam?

Valóság volt? Álom? Vagy valami vétek?

Szomjas ajkaidat még testemen érzem.

Magamon érzem finom érintésed,

követelő tested, puha, meleg kezed.

Mohó szemeiddel ahogy néztél némán,

elvesztem benne, bárcsak néznél még rám.