A tükör mögött

Vad erotika

 

Csókkal dobálva kínozzuk egymást,

megküzdve lelkesen két vad szempár,

karjaink önálló harcot vívnak,

tépkedik ruhánkat,táncra hívnak.

 

Egymás szájából szívjuk levegőnk,

testünk elszabadul, száll remegőn,

a vágy, mint különös csapda bódít,

mint éhes oroszlán, nyálat csordít.

 

Pulzusom vadul üti ritmusát,

megzenésíti kéjem himnuszát,

magával ragad Téged is zeném,

sikoltod halkan, hatolj már belém!

 

Felajzott énem mélyedbe merül,

verejtékünk mindenhol elterül,

szenvedélyünk hangos cuppanását

rejtik a falak az éjszakán át.

 

Váratlanul jön értünk a hajnal,

ott lel minket összekócolt hajjal,

ránk pillant és tudja nincs itt dolga,

talán ha egy himnuszt eldalolna?!

                                                                                                                                      2010-11-02

 Kisvirág

 

Apró kis magból sarjadom én,

Gyökeret vertem e földtekén,

Életem csírzik, furakodom,

Megnőni nagyra, azt akarom.

 

Felinni felhők könnycseppjeit,

Élvezni mézét, oly mennyei,

Érezni szelek vad szárnyait,

Látni környékem szép tájait.

 

Kidugom levelem nézzétek,

Napsugarak fűszerezzétek,

Hadd ízleljem az élet ízét,

Nemcsak egy napét, és nem tízét.

 

Virágom csodálja az eget,

Visszanéznek rám felhők, hegyek,

Egy lassú dallam ringat engem,

Csak egy szellő lelt társra bennem.

 

Bibémnél méhek bíbelődnek,

Olykor egymással kergetőznek,

Meleg nyár jön, szomjaztat, éget,

Fogy belőlem lassan az élet.

 

Száram megfásult, erem szikkadt,

Lényem már teljesen kitikkadt,

Értem nyúl egy kéz, egy emberé,

Szerencsére nem szeptemberé.

 

Díszes lakásban egy kis asztal,

Vázában állok sok társammal,

Nem ázom, nem fázom az őszben,

És nem kell elbújnom a ködben.

 

Ha látnak, csodálnak, dicsérnek,

Magasztos, hogy szépnek ítélnek,

Ha lankadok, vízzel kínálnak,

Ha hervadok, könnyek szitálnak.

 

 2010-10-31

  Időszámításom előtt  -   midőn lélekországban soromra vártam,hogy eljöjjön a fogantatás, mely magával ragad egy más-világba, - kezdődik történetem.

  A naponta kijelölt vándorcsoport tagjai a lélekcsatorna előtti váróteremben vártak a hangra, amely szólítja őket és elindítja földi pályájukra. Így történt ez ’72 novemberének derekán is. Sokan ültünk egymás mellett, mindenki izgatott volt és másról sem tudtunk beszélni, vajon milyen testet kapunk, fogunk-e találkozni odaát, vagy egymástól távol fogunk élni ismeretlenül? Ezernyi kérdés foglalkoztatott bennünket és csak találgatni tudtuk mi vár ránk, - ám ekkor engem szólítottak. Tudtam mennem kell, még egy utolsó pillantást vetettem sorstársaimra és elindultam az ismeretlenbe, a lélekcsatornában.

  Emlékszem félhomály volt, talán csend is, valahonnan a távolból szívdobogás hallatszott. Ahogy haladtam előre, egyre sötétebb lett és a szívhang is erősödött, egyre csak erősödött, közben melegséget kezdtem érezni és akkor már tudtam, megérkeztem. Apró kis test-kezdemény volt amit rám bíztak. Biztos voltam abban, hogy mi ketten majd jól kijövünk egymással. Napokig, hetekig néztem ahogy növekszik és észre sem vettem, hogy ez idő alatt teljesen megkedveltem. Meg persze ő is engem, hiszen soha semmi jelét nem adta ennek ellenkezőjéről. No ha már ekkora a szimpátia – gondoltam – legyünk mi ketten eggyé, elfoglaltam a nekem kijelölt helyet. Hát, talán várhattam volna még néhány hetet, mert elég szűkösen voltam. De az élet megy tovább, illetve most kezdődik el és ettől a pillanattól kezdve egy szaporább szívdobogás ritmusa is kergette a perceket, órákat, napokat. A Mi szívdobbanásunké. Jó érzés hallgatni. Azóta a helyem is nagyobb lett már, szépen összeszoktunk. Hol alszunk, hol játszunk vagy éppen forgolódunk ebben a bőrgömböcben. Valahogy el kell ütni az időt, nem igaz?

  Teltek-múltak a hetek, hónapok. Egyszer csak nyugalmamat szorító érzés zavarja meg, ami egyre sűrűbben jön, aztán még sűrűbben, már szinte folyamatosan szorít. Nyilvánvaló,hogy itt valami nagy dolog készül,teljesen feje tetejére áll a világ, szívdobogásom is egyre gyorsabb, a másik szívhang is sokkal szaporább. Úgy érzem, mintha fejemre egy szűk sapkát akarnának húzni, pedig csak egy újabb csatorna, ahová menekülnék az ismétlődő szorítások elől. Én csak próbálkozom, meg próbálkozom…………és …………és………..és igen! Sikerült!!! Na de……mi ez? Mi ez a világosság? Óóó……..ilyet még nem láttam. Hűvös érzés ébreszt a csodálkozásból,hát én fázom! Kiabálok: áááááá……..meg csodálkozom: óóóóóó…….fázom: áááááá…….. aztán kombinálom: oáááááá……..oááááááá. Furcsa homályos figurák futkoznak körülöttem, valami hideg tárggyal elvágják azt a hosszú szalagot, amivel ott bent szoktam játszani. Most már ez is csak olyan kicsi bütyök lett, mint a másik. Aztán még futkoznak körülöttem, vagy éppen velem és azt gondolhatják, hogy nem vagyok tiszta, mert egyből a csap alá dugnak. Erre nem számítottam. Azonnal bekékülök úgy fázom. Ha lenne fogam biztos vacogna! Kisvártatva az ágyon fekvő csodálatos, bár kissé csapzott, könnyeivel küszködő nő keblére fektetnek és betakarnak. Én még görcsösen ordítok, ő gyengéden simogat engem, beszél hozzám és mellén fekve újra hallom azt az ismerős szívdobogást, amit sokáig, sokkal hangosabban hallottam. Ő az! Megismerem! Az Anyukám! Már nem kiabálok, nem fázom, érzem itt biztonságban vagyok és megnyugszom. Majd ő vigyáz rám. Végigszaladnak előttem az elmúlt percek képei, mi is történt velem?

Hűűűűű…… MEGSZÜLETTEM!

 

2011-04-24